Utána jártunk, miért lett a Black Forest az elmúlt évek egyik legnépszerűbb és legsikeresebb kínai töltőtolla
Kicsit izgulok. Részben, mert nem szoktam részletes ismertetőket írni tollakról, részben meg mert egy “kínai” (dögvész! kárhozat!) tollról próbálok írni egy olyan társaságban, amely igazi műértőkkel van tele és ahol helyenként a legérdekesebb ritkaságokról esik szó.
Én viszonylag korán találkoztam a Hongdian 1850-nel, pont az AliExpressen keresgéltem valami vállalhatónak látszó kínai tollakat. Meglepően jól nézett ki, meglepően olcsó volt, aki már vett, mind lelkendezett, úgyhogy gyorsan rendeltem egyet. Legfeljebb átalakítom szalmiákszeszes kémtollnak. Mint kiderült, ezzel voltunk még néhány ezren így. Amikor megjött, még annál is jobban tetszett, mint ahogy a képen kinézett. Bejött az alakja, a súlya, a mérete (én nem szeretem se a nagy, se a túl könnyű tollakat… így azért nem egyszerű).
Teljességgel valószerűtlennek tűnt, hogy szállítással együtt is csak 4000 forintért az ember kapjon egy fémházas, igényesen megmunkált, nem itt-ott folyó hulladék, hanem abszolút normálisan író tollat, igényesnek látszó konverterrel. Na jó, teljességgel nem tűnt valószerűtlennek, mert addigra már vettem játszani másfél dolláros Lamy Safari-klón tollakat is, és annyi pénzért azokban is volt konverter, de akkor is: nagyon jó vételnek tűnt, és mit cifrázzam, szerelem volt első látásra.
Mint kiderült, ezzel is voltunk még néhány ezren így. Sajnos, emiatt a cég, látva az óriási érdeklődést és sikert (meg közben alighanem az alapanyagok ára is feljebb ment), csúnyán ráemelt az árára. Mostanság olyan 7000 forint körüli áron lehet megvenni AliExpressen. A jó hír, hogy a kezdeti fekete és ezüst-fehér után mindenféle más (kék, sötétkék, sötétzöld, mustársárga, rózsaszín, lila és giccsparádé „szivárvány”) színekben is megszületett a modell, bár azok egy kicsit még drágábbak. És mostanra már golyóstoll is van belőle.
Néhány szó a gyárról
Eltartott egy darabig, amíg kiderült, hogy a Hongdian (弘典, 弘 – széles, nagy, 典 – törvény; dokumentumok; régi iratok) csak egy márkanév. A gyártót úgy hívják, hogy Zhejiang Lishui Chuanren Pen Co., Ltd. Nem kicsi, de kínai viszonylatban egyáltalán nem is óriási cég. 1997-ben alapították, 3 millió jüan (165 millió forint) törzstőkével, jelenleg mintegy 180 dolgozója van. (Összehasonlításképp, a Shanghai Hero Group Co. Ltd., amely tíz (!) írószergyártó cégből áll, és közülük csak az egyik a Hero (英雄) töltőtollakat gyártó cég, 9 milliárd (!!) forintos törzstőkéjű, százmilliárdos mérlegfőösszegű cég 5500 dolgozóval. Ehhez képest a Pelikannak 2000 dolgozója sincs, a japán Pilotnak meg épp hogy 1000. A forgalmuk nagyságrendje sem összemérhető. A Piloté például közel 7 milliárd forint, de hát drágábban is árulja a tollait.)
A Lishui városában működő cég alapvetően OEM-gyártásra szakosodott, cégeknek és iskoláknak gyártott saját márkás és repiajándék tollakat, valamint magánál jóval nevesebb gyártóknak volt az OEM-beszállítója. A saját márkával megjelenés is tudatos fejlődés eredménye, de akkor most egy vallomás: azért a Hongdian szóra rákeresve, vagy akár a cég oldalán a modelleket végignézve, a legtöbb tolluk nekem pontosan az a botrányosan ronda, csiricsáré, giccses kínai töltőtoll, amire láthatólag abban az országban korlátlan mennyiségben van igény, én viszont ki nem állhatom.
És akkor egyszer csak elsült a tervező keze
Ilyet szoktunk látni más iparágakban is, például egy csomó autómárka előáll egyszer az életében valami olyannal (Kia Ceed, Hyundai i20), ami – az adott árkategóriához képest – valószínűtlenül jó. Ez egy ilyen toll. Ne értsük félre, ez egy vasból készült toll, acél heggyel, nem is különösebben jóval, szóval nem lesz az aranyhegyű Pelikanok, a LAMY 2000 vagy a Pilot Capless vetélytársa. Ugyanakkor, ha az általa okozott, egységnyi időre jutó vigyorgást és kéjhömpölyt elosztjuk az árával, akkor bizony az élbolyban fog végezni, nálam legalábbis ez történt. Ennyi pénzért Magyarországon ronda, műanyag diáktöltőtollat lehet kapni, nem „Harcimarci” külsejű menőséget.
Azért a tervezők is sejtették, hogy nem mindenki vágyik hadászati jellegű tollakra, úgyhogy az első perctől kapható volt ezüst-fehér kivitelben is, „Birch Forest” (nyírfaerdő) néven. A többi modell „Blue Forest”, „Pink Forest” és hasonló neveket kapott.
Méretek
Ennyi locsogás után térjünk a tárgyra, hogy mi is ez a toll. Az eredeti, fekete Hongdian 1850 „Black Forest” egy acélból készült, feketére „fémgőzölt” (fizikai gőzfázisú leválasztás (angol rövidítéssel PVD, physical vapor deposition)) töltőtoll, amelynek érdekességképpen az acél hegyét is feketére színezték.
Tagadhatatlan a szándékosan „taktikai töltőtoll” kialakítás („Batman toll”, ahogy valaki hívta), de az a helyzet, hogy militáns érdeklődéstől függetlenül ez valóban azon kevés töltőtollak egyike, amelyet bátran el lehet vinni nemcsak ki az irodából, hanem akár természetjárni, vagy világ körüli útra is. Egy amazonos értékelő pont azt emlegette, hogy már nem emlékszik, hányszor ejtette le a tollat és természetesen semmi baja, egy kicsit megkopott a PVD-felület és kilátszik az acél.
Érzésre, méretre és súlyra hasonlít a Rotring 600 vagy a Uni Kuru Toga fémházas változatára (na jó, kicsit nehezebb), vagyis ez nem egy nagy toll, sőt, kifejezetten karcsú, ugyanakkor jól érezhető súlya van. Akit a pontos számok érdekelnek, 138 mm hosszú, 11 mm széles, és 31 gramm. Megmértem a konyhamérlegen, tényleg annyi.
Nyilván lesz, akit ez az egész megjelenés elriaszt, de úgy tűnik, jóval többen vannak, akit nem: mostanra 12 ezer felett van csak Amazonon az értékelések száma, 4,5 feletti átlaggal. Nekem nagyon bejön, de én viszolygok is az óriási töltőtollaktól. Nagy kedvencem például a kimondottan vékony (9,8 mm széles) Pilot Cavalier.
A kupak nem csavarós, viszont precízen szoros, meglepően kellemes érzés levenni-felrakni. Én gyakorlatilag szinte kizárólag felrakott kupakkal írok vele (úgy esik jól), de valójában anélkül is teljesen kellemes, sőt, mások szerint úgy már kicsit nehéz a hátulja. Sajnos, a csíptető is nagyon szoros, nehéz is berakni egy ingzsebbe, meg aligha tesz jót neki. Cserébe mondjuk fejjel lefelé, vagy rafting közben sem esik onnan ki, bár megfontolandó, hányan is lógnak fejjel lefelé vagy raftingolnak fehér ingben. Mármint töltőtollal.
Az én óriási kezeimhez a toll nyaka kicsit túl gyorsan vékonyodik, a hegynél már egész vékony, szóval lehet, hogy nem ezzel ülnék be egy egyetemi előadásra jegyzetelni, de ahogy én használom – egyszerre csak néhány sor, max. fél oldal -, ebből semmi gond nincs. Meg én simán feljebb is fogom kicsivel, ott szélesebb.
A tollhegy
Tudjuk le gyorsan a hivatalos adatokat: a toll elvileg négyféle heggyel létezik, EF (0,4 mm), F (0,5 mm), M (0,7 mm) és hajlított, „fude” (ecset) heggyel kínai írásjegyek írásához. A gyakorlatban, amikor én rendeltem (Japánba), mindig csak azt láttam, hogy F és M néven valójában az EF és F jelű hegyekkel küldik el a tollakat.
A hegy acélból van, az eredeti fekete (és az egyik kék színű) változaton színezve, a többin szürke-arany kétszínű. Én egy elég nagy hullámot jártam be vele. A legelején egyszerűen csak utáltam, hogy hát ez kemény. Amikor a Jóisten az egyik kezével ád (bitang jól kinéző toll), akkor a másikkal elvesz (túl kemény acél hegy). Csakhogy aztán vettem még, több részletben, jó sokat ebből a tollból, és kiderült, hogy 1. mint minden kínai tollnál, van szórás a minőségben (volt olyan, amelyik alig folyt, volt olyan, amelyik eléggé), és 2. ahogy haladunk előre az időben, egyre egyenletesebben jó a minőség. Mostanra gyakorlatilag nem kell aggódni, hogy valami nagyon ócska tollat kap az ember, és ha igen, akkor egy icipicit meg kell csiszolni.
Azért ha valaki puha arany hegyekhez szokott, ahhoz képest irgalmatlanul kemény, de Lamy Safarin, Pilot Kakunón és hasonlókon edződött embereknek nem lesz nagy meglepetés. Cserébe bátran oda lehet nyomni a papírra, nem fog megsértődni. És viszonylag hosszabb ideig, akár percekig is nyitva tartva a tollat, gond nélkül ír utána is. Ha valaki ki akarja szedni a hegyet, akkor ne rángassa, csavarni kell.
Ha sehogy sem jön be a gyári hegy, elvileg kicserélhető más #5-ös hegyre, de vékony a toll, vékony szárú hegyet kell keresni. Én vettem más miatt (Jinhao x750-be belepróbálni) #5-ös hegyeket, de a valódi csere még várat magára: úgy alakult, hogy teljesen használhatónak bizonyultak a saját hegyek, mind az x750-nél, mind a Black Forest-nél.
Patron és konverter
A Black Forest töltőtoll gyárilag konverterrel érkezik, ami az „univerzál” patronhoz nagyon hasonló méretű, de valójában kicsit nagyobb. A saját káromon tanultam meg, hogy Kínában láthatóan kétféle méretű „universal” patron van, az Európában szokásos, 2,8 mm átmérőjű, amit a kínaiak a műanyag házas tollaikhoz használnak, és a 3,2 mm-es, amit pedig a fémházasokban.
Nemcsak a Hongdian, ugyanígy 3,2 mm-es patron kell a fémházas Wing Sung és más tollakba is. Erre célszerű figyelni, bár a gyakorlatban erősen kétlem, hogy bárki patronokkal akarna vacakolni, a konverter jó is, kényelmes is, viszonylag nagy is.
Hongdian 1850 Black Forest: az ítélet
Lehet, hogy túl sokat is fecsegtem össze egy alapjában véve mégiscsak viszonylag olcsó, kínai töltőtollról, és – hacsak valaki meg nem veszi az összes létező színt -, nem is ajánlanám kifejezetten gyűjtésre. Ugyanakkor, ha valaki mindennapos használatra keres töltőtollat, pláne olyan helyre, ahol komolyabb „kiképzést” is kaphat a toll – teszem azt gyárban, vagy tényleg kirándulásra -, nehéz ennél strapabíróbbat találni (bár elkezdték mások is másolni az ötletet, nem is annyira rosszul).
A Hongdian 1850 Black Forest töltőtoll kifejezetten alkalmas kicsit kérgesebb kezű, vagy eddig golyóstollhoz szokott emberek számára, akár legelső töltőtollnak valami műanyag játékszer helyett, és jobban belegondolva, gyerekeknek is (a toll a hegyén kívül gyakorlatilag tönkretehetetlen, azt meg árulnak hozzá külön, és mivel csavarós, képtelenség rosszul berakni).
Érdekesnek találtad?
Olvasd el Szabolcs további írásait is a Budapest Pen Show közösségi magazinban!
Fotók: Kiss Csaba
