A konverter hasznos kis eszköz, ugyanakkor van pár apróság, amire érdemes odafigyelni a használata során!
Mi az a töltőtoll konverter?
A konverter (vagy magyarosítva tintaadagoló) egy töltőtollpatront helyettesítő eszköz, amely „üzemanyaggal” (tintával) látja el a töltőtollat. A konverter gyakorlatilag hasonló módon működik, mint egy orvosi fecskendő: kialakításának köszönhetően folyadékot (tintát) szívhatunk fel az átlátszó tintatartályába. Létezik a tollba épített és kivehető tintaadagoló is. Ez utóbbit a tollnyakba benyomva (egyes márkáknál betekerve) használható.
A tinta felszívásához többféle működési mechanizmus létezik: a konverter leggyakrabban forgatógombbal van ellátva, de létezik nyomógombos, gumizsákos, illetve tolókaros kivitel is (hogy csak a leggyakrabban előforduló változatokat említsük).
A korábbi konverterek többségében gumizsák volt, amelynek összenyomásával lehetett a szívóhatást elérni. Ez a több, mint fél évszázados múltra visszatekintő megoldás azonban egyre inkább háttérbe szorul és a sérülékenyebb gumizsákok helyett ma már inkább áttetsző műanyagból készül a tintatartály.
Miért érdemes konvertert használni?
A konverteres (vagy patronnal is működő) töltőtollak előnye a klasszikus dugattyús töltőtollakkal szemben, hogy könnyebb a töltőtollat tisztán tartani, hiszen azoktól eltérően a tollat jobban szét lehet szedni. Mivel nincs dugattyú -pontosabban ezt a funkciót maga a konverter látja el- így jóval kevesebb a meghibásodás esélye is.
Hátránya viszont, hogy jóval kevesebb tinta fér a konverterbe, mint a dugattyús töltőtollakba. Általános vélekedés, hogy a dugattyús töltőtollak exkluzívabbak, ugyanakkor a legnagyobb márkák esetében is találkozhatunk mindkét megoldással.
Érdemes megemlíteni azt is, milyen előnyei vannak a konverternek a tintapatronokkal szemben. A legfontosabb előny, hogy a konverter használatával bármilyen színű tintát használhatunk, míg a töltőtollpatronok csak igen korlátozott színpalettában érhetőek el. Másik előnye (bár ezt csak a hardcore töltőtoll rajongók támasztják alá), hogy a konverter használatával a felhasználó visszakap valamit abból a rítusból, ami a dugattyús töltőtoll feltöltésével jár…
Melyik típusú konvertert válasszam?
A konverter kiválasztása leggyakrabban az adott márka, vagy töltőtolltípus függvénye. Bizonyos márkák szabadalmaztatott tintapatront és konvertert használnak: ezek kifejezetten az adott márkához használhatóak. Más brandek töltőtollaiba standard tintaadagolók illeszthetők. Sajnos könnyű elveszni az erdőben: más típusú konverter való egy Cross, Parker, más egy Lamy és más egy Pilot töltőtollba.
A Lamy színkódokkal jelöli a tintaadagolóit. A Z28-as (piros tekerőgombbal szerelt) tintaadagoló a Lamy Safari, AL-star, Joy, LX, Nexx és az ABC modellekbe való.
A fekete tekerőgombos Z27 tintaadagoló univerzálisabb, mint a piros verzió: nem csak az előbb felsorolt modellekhez alkalmas, hanem a Studio, Imporium, Logo, Scala and Aion modellekhez is.
Nem csak a tintaadagoló nyakának átmérője térhet el, de annak kialakítása is különböző lehet. Érdemes figyelembe venni a konverter hosszát is. Vannak olyan töltőtollak, amelyekbe kizárólag speciális (pl.rövid) konverterek illeszthetőek (ilyen például a Kaweco Sport sorozat, vagy az újra nagy népszerűségnek örvendő japán zsebtöltőtollak).
A legfontosabb szempont a kiválasztás során, hogy a konverter pontosan és szorosan illeszkedjen a tollnyakba. Ha a konverter lötyög, könnyen kicsúszhat a tolltestbe és a tinta kifolyhat.
A nagyobb márkák többsége rendelkezik saját gyártású konverterrel. Ezek a nagyobb papír-írószer kereskedésekben, illetve a tematikus webshop-ok kínálatában megtalálhatóak. Egyes alkatrészgyártók is forgalmaznak szabványos (Standard International, 76,2 mm) tintaadagolókat, ilyenek például a Beaufort, vagy a Schmidt. A megbízható Schmidt K1, K2, K5 vagy K6 konverterekre számos töltőtoll brand véset, vagy nyomtat márkajelzést.
Külön említést érdemelnek a japán konverterek. A Pilot által gyártott tintaadagolókról megoszlanak a vélemények: vannak ezek között kedvelt és sokak számára utált változatok. Talán nem meglepő, hogy a japán konverterek töltésével kapcsolatban számos oktatóanyag kering a videómegosztó portálokon…
A Sailor és a Platinum saját gyártású tintaadagolói viszont tapasztalatom alapján problémamentesen működnek.
Szabványos és szabadalmaztatott tintaadagolók
Szabványos konvertert használnak az alábbi márkák:
- Caran d’Ache
- Conklin
- Edison
- Kaweco (standard)
- Montblanc (régebbi típus)
- Montegrappa
- Monteverde
- Pelikan
- Pineider
- Rotring (kivéve Rotring Art Pen konverter)
- ST Dupont
- Visconti
- Waldman
Szabadalmaztatott (saját fejlesztésű) tintaadagolót használó márkák:
- Aurora
- Cross
- Faber-Castell
- Graf von Faber-Castell
- Kaweco (mini)
- Lamy
- Montblanc (csak bizonyos Montblanc töltőtollakhoz)
- Namiki
- Parker
- Pilot
- Platinum
- Sailor
- Sheaffer
- Inoxcrom
- Ystudio
- Waterman
(Fontos megjegyezni, hogy a standard és szabadalmaztatott konverterek egy adott márkán belül is megjelenhetnek).
Mire kell ügyelni a konverter használata során?
A konverterek feladata, hogy biztosítsák a tinta folyamatos áramlását a tintavezető és a tollhegy felé. Ez a gyakorlatban nem mindig egyszerű, ezért a gyártók többféle megoldással kísérleteznek. A Pilot például apró golyókat helyez a tintatartályba, mások apró rugót, hogy a szabad tintaáramlást biztosítsák.
A konverter használata során azonban előfordul az is, hogy a tintatartályban „elakad” a tinta és nem jut el a tollhegyig. A jelenségről Bikfalvi Mátét, a PENNONIA tintamanufaktúra tulajdonosát kérdeztem. Máté szerint az alábbi gyakorlati javaslattal lehet orvosolni a problémát:
Egy fogpiszkáló hegyét be kell mártani folyékony mosogatószerbe, hagyni lecsorogni, majd egy-két alkalommal a konverterbe belemártani (nem kavarni, csak mártani). Ez le fogja csökkenteni a tinta felületi feszültségét és jól fog viselkedni az olyan konverteres töltőtollakban is, amelyek valamiért „nem szeretik” az adott tintát. Nem érdemes túlzásba vinni a mosogatószert, mert máskülönben konkrétan kifolyik a tinta a tollból.
Nézzünk egy konkrét példát: a PENNONIA Selyempezsgő és a Kárpátzöld is olyan tinták, amelyekben az átlagosnál kevesebb színezék van. Az ilyen tintáknál előfordulhatnak, hogy „nem viselkednek jól” egyes tollaknál/tollhegyeknél.
Ez azért van, mert a színezékeknek is ráhatása van a víz felületi feszültségének csökkentésére: ha több az anyag benne, akkor jobban folyik a tinta (úgy is lehet mondani, hogy krémesebb, lágyabb írásérzetet adnak ennek köszönhetően). Különösen érzékenyek az ilyen tinták például arra, hogy mennyire feszes a tollhegy két „szárnya”. Ezek a tinták érződnek „száraznak” írás közben, pedig pont bennük van a több víz, arányosan a színezőanyaghoz képest.
Csak érdekességként, némely tollgyártó, pl. Leonardo, azért használ ebonit tintavezetőt műanyag helyett, mert könnyebben folyik a tinta az ebonit tintavezetőn, mint a műanyagon keresztül. (Angolul értőknek érdemes utána járni, mi a „wetting„, surface wettability, hydrophilicity, illetve a témával kapcsolatban fontos kulcsszavak lehetnek még: adhéziós erők és kapilláris effektus).
Felmerülhet az a kérdés is, hogy miért nincs a fent említett két tinta felületi feszültsége „behangolva”: egyrészt korábban nem volt meg a megfelelő tapasztalatom, hogy ezt kiküszöböljem. Most már tudom, hogy ki kell kísérletezni a megfelelő receptet minden színre. Nem lehet letudni annyival, hogy „adjunk hozzá 2 csepp Jar mosogatószert”.
Remélem ez a házi megoldás segít és sikerül a tintákat zökkenőmentesen használni! Semmiképpen sem ajánlom a teljes kiszerelésen kipróbálni, mert tönkremehet az egész üveg tinta. A konverter viszont erre is jó: lehet nyugodtan kísérletezni a mennyiségekkel…
Csaba további cikkeit a Budapest Pen Show közösségi magazinban itt olvashatod!
