Varázslat egy repülőgép-tervező mérnök asztaláról
Számomra nem volt ismeretlen sem a Capillaris töltőtoll, sem a megalkotója, bár egyikükkel sem találkoztam még korábban személyesen. Pataki Zsoltot pár évvel ezelőtt kerestem meg azzal, hogy a marketingtitkok blogon mesélje el a márkaépítés történetét (a cikk ma már Budapest Pen Show közösségi magazinban olvasható), majd nem sokkal ezután az Octogon magazin is megírta a Capillaris-sztorit.
Tavaly nyáron aztán végre személyesen is találkozhattam Zsolttal, még mielőtt elindult volna az online közösségi magazin. Kíváncsi voltam rá, hiszen nem minden nap találkozik az ember repülőgép-tervező mérnökkel – pláne nem olyannal, aki szabadidejében minden energiáját egy különleges töltőtoll kifejlesztésére fordítja.
Zsolt nagy táskával érkezett, amely voltaképpen az egész Capillaris történetet magában rejtette: a titánból készült nyersrudakat, az elrontott és sikeres prototípusokat, különféle tollszemeket, csomagolás-terveket, plakátokat és szórólapokat, meg persze olyan különleges kiegészítőket, mint például a kimonó anyagból készített tolltartók különféle változatait.
Az első pillanattól egyértelmű volt, hogy Zsolt alapvetően mérnökember, nem pedig kereskedő, ami miatt különösen szimpatikussá vált a számomra. Nem értékesíteni akart különféle sales-es praktikákkal, hanem megosztani velem a történetét. Halk szavakkal kezdett el mesélni, miközben egymás után kipakolta a kincseit az asztalra. Hamarosan egy izgalmas és lebilincselő történet közepébe csöppentem. Zsolt egyre lelkesebben sztorizott, és bevallom, engem is magával ragadott a Capillaris töltőtoll története. Megismertem a kezdeteket, a kudarcokkal és sikerekkel teli útkeresést, a megvalósítás nehézségeit és mindezek mögött az embert, aki szívósan, lépésről lépésre haladva megalkotta azt, amit megálmodott. Ma is emlékszem arra az őszinte elragadottságra, amivel elém tette a gyönyörűen becsomagolt, keskeny kis dobozkát: „Így álmodtam meg a csomagolást. Bontsd ki kérlek!” Én pedig kibontottam, kissé remegő kézzel, mert rám is hatott Zsolt őszinte lelkesedése.
Az a nap számomra nem is a Capillaris töltőtollról szólt: sokkal inkább arról az élményről, hogy egy olyan embert ismerhettem meg, aki hisz a saját álmaiban és megvalósítja azt tűzön-vízen keresztül.
Decemberben találkoztam újra Zsolttal. Arra kért, hogy teszteljem a Capillaris-t és írjak cikket a benyomásaimról. Amikor belépett az irodaház tágas lobbyjába, egy dobozt szorongatott a hóna alatt: ez rejtette a töltőtollat és a kiegészítőket. Bár szívélyes és mosolygós volt, éreztem, hogy feszült és abban a pillanatban én is az lettem, mert akkor értettem meg, hogy nem csupán egy használati tárgyat bíz rám, hanem egy megtestesült álmot, amelyet nekem szigorú ítészként kell majd górcső alá vetnem.
Nem is bontottam ki január végéig, pedig tudtam, hogy lassan nem húzhatom tovább a tesztelést. Eljött az ideje, hogy összebarátkozzak Zsolt életművével: A Capillaris töltőtollal.
Első benyomások: a csomagolás
A natúr színű papírdoboz néhány aprónyomtatványt és két további, keskeny kartondobozkát rejtett, amelyek áttetsző, logózott matricával voltak lezárva. Sokszor elmondom, hogy marketingesként milyen nagyra értékelem az „üveggyöngyöket”, a terméket kísérő apró meglepetéseket, amelyekből több is előkerült a papírdoboz mélyéről.
A márkalogóval ellátott, áttetsző, lezáró matrica mosolyt csalt az arcomra: az ilyen apróságoknak szerintem fontos szerepük van és sokat elárulnak a márkafilozófiáról. A két kis keskeny, fehér kartondoboz prémium minőségű: érződik, hogy egyedi tervezésű és gyártású. Minimalista, egyszerű megoldás, amelyből sugárzik az igényesség és a részletekre való odafigyelés.
A dobozok mellett egy igényes szórólapot is találtam a töltőtollról, és további két kis aprónyomtatványt: a kimonó anyagból készített tolltartó tervezőjének névjegyét és egy szintén névjegy formátumú, brandingelt üdvözlőkártyát, amelyen Zsolt szívélyes üzenetét olvashattam. Még egy apró kártyát is találtam a doboz alján, ami a papírdobozok készítőjének az adatait tartalmazta. Okos és szimpatikus gesztus volt Zsolt részéről, hogy márkaépítésben részt vevő alkotótársakról is megemlékezett (bár személyes találkozásunk alkalmával is említette őket).
Lássuk, mi van a dobozban!
A súlyra nehezebb keskeny dobozka felnyitásával kezdtem, mert sejtettem, hogy ez rejti magát a Capillaris töltőtollat. A látvány, ami a „pecsét feltörése” után elém tárult, az véleményem szerint a marketing és a csomagolás-design magasiskolája. A kartondobozba egy selyempapírba csomagolt újabb doboz volt behelyezve. A papír eltávolítása után feltárult a Capillaris doboza. Meg kell, hogy valljam, olyan ez a kis brandingelt dobozka, mint egy szépséges ékszerdoboz: maga a megtestesült elegancia és igényesség. A nyitása ötletes: egy kis (logózott) szalag segítségével történik, aminek meghúzása lebillenti a doboztetőt.
A dobozka belsejében egy Capillaris emblémával ellátott törlőkendő rejti a töltőtollat. Mielőtt kivettem volna a doboz tartalmát, megakadt a szemem a fedél belső részére ragasztott „nyilvántartó kartonon”, amelyre Zsolt kézírással jegyezte fel a toll legfontosabb adatait. Lenyűgözött ez a megoldás, mert azonnal az Apollo-program során használt űrlapok jutottak róla az eszembe.
A Capillaris töltőtoll
A négyzet alakú, puha tisztítókendőbe burkolt Capillaris egy csíptető nélküli, közepes méretű töltőtoll. Hossza kupakkal együtt 129 mm. A tolltest a weboldalon található adatok szerint 23-mas fokozatú titánból készült, amelyet a svájci BIBUS METALS AG gyárt.
A Capillaris felületkialakítás németesen precíz, ugyanakkor játékos: lekerekítések és élek teszik izgalmassá a tolltestet. Furcsa kettősséget érzek: egyfelől olyan, mintha egy precíziós szerszámot tartanék a kezemben, ugyanakkor kifejezetten szépnek, esztétikusnak látom a toll alakját. A Capillaris se nem könnyű, se nem nehéz, a súlya mindössze 29 gramm. Az anyaghasználatnak köszönhetően érezhetően könnyebb, mint egy acélból készült töltőtoll. A tolltest hűvös, mégis izgalmas tapintású: a hexagonális forma arra késztet, hogy forgassam a kezemben. A tolltesten kizárólag a capillaris szó szerepel diszkréten, a marketing anyagokon is megismert fontkészlettel.
A Capillaris összecsukott állapotban három testrészből áll. A tökéletes illesztés ellenére szerencsére jól látszik, hol ér össze a három elem: a kupak, a szekció és a tolltest. Mivel korában volt már kezemben Capillaris töltőtoll, ezért tudom, melyik elem a zárókupak és hogyan tudom azt eltávolítani.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy ez egyértelmű az első használatkor. Mivel érdekelt, hogy más felhasználó hogyan távolítaná el a kupakot, megkértem az egyik munkatársamat, hogy próbálja ki a tollat. Bejött, amire számítottam: szinte azonnal a tolltestből kezdte el kicsavarni a szekciót.
A Capillaris nem így működik. A kupak nem csavaros, hanem a precíz tervezésnek köszönhetően méretpontos illesztés tartja a helyén. Hosszan csodálom, hogy mennyire kell pontosan tervezni ahhoz, hogy menet nélkül ilyen stabilan passzoljon.
Meglepődöm, amikor az eltávolított kupakot a tolltest végére próbálom illeszteni: ez gond nélkül sikerül (valamiért úgy emlékeztem, hogy nyáron ezt nem tudtam kivitelezni). A művelet végén tesztelem, hogy mennyire mozdult el a kupakkal megtoldott tolltest súlypontja, de semmilyen változást nem érzékelek. Sőt, kifejezetten tetszik a megnyújtott tolltest, egyszerűen jól néz így is ki a Capillaris.
Gyors mozdulattal szétcsavarom a tolltestet.
A konverter jelöletlen, de minőségi és ami még fontosabb: jó nagy méretű. A weboldalon kutakodok, hátha találok információt a gyártó céggel kapcsolatban, mert ilyen minőségű konverterrel idáig csak a Montblanc töltőtollakban találkoztam.
A weboldalon meg is találom a keresett információt: a cég a német SCHMIDT Technology GmbH. Rövid keresgélés után azt is megtudom, hogy a cég a Parker-nek és a Montblanc-nak is a beszállító partnere.
A szekció
A szekciót nagyon kicsinek érzem így kitekerve: ami az összeszerelt töltőtollon jól mutatott, az most keskenynek, aprócskának hat. A kitekert szekcióból egy mozdulattal kihúzom a konvertert: bár tűpontosan illeszkedik, azért hiányérzetem támad, mert nem menettel van rögzítve (tényleg, erre miért csak néhány gyártó figyel oda?)
Tüzetesebben megvizsgálom a kis alkatrészt. Kicsi ugyan, de nagyon gondosan tervezett: amolyan műszer a műszerben. Formabontó megoldás, ahogyan a tollszem legalább fél centiméter mélyen, süllyesztve helyezkedik el a szekcióban. Mint mindennek a Capillaris esetében, ennek a megoldásnak is megvan a maga oka. Ez pedig a gondos tervezésben keresendő: a kupak peremét ebbe a mélyedésbe lehet csúsztatni, így helyezhető fel a tolltestre. Eljátszom pár alkalommal a kupak felhelyezésével és leszedésével: minden alkalommal tökéletesen illeszkedik – ahogy az ember azt egy precíziós műszertől elvárná.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a Capillaris egyik legnagyobb titka a formatervet meghatározó lélekkel teli, gondos tervezés. Természetesen igaz ez a szekcióra is: a tolltestbe visszacsavarva újra tökéletessé válnak a toll arányai.
Összeszerelve, az egész részeként minden arány tökéletessé válik és a toll a kézbe simul. Igazi mágia ez, amely nem boszorkányüstben született, hanem a tervezőasztalon.
A tollszem
Lassan kezdek hozzászokni ehhez a németes precizitáshoz és logikához: eszembe sem jut, hogy a szekcióban a tintavezető és a tollszem ne lenne kitekerhető. És valóban így van: a tollszemet könnyedén kicsavarom a tollból. A jelöletlen tollszem szintén titánból készült: esztétikusan és hibátlanul illeszkedik a tollhoz. A Capillarishoz elképzelni sem tudok másfajta tollszemet, – úgy érzem, egyszerűen nem működne ebben a koncepcióban az arany tollszem, ami a Rotring 600 egyes verziójánál jól bevált.
A titán tollszem telitalálat, bár két apróságot meg kell jegyeznem: egyfelől összeszedett egy apró, de látható karcot, ami egy ilyen tökéletesre hangolt tollnál bosszantó. A másik, hogy nem találok rajta semmilyen információt arról, hogy milyen vastagságú a tollhegy. Mégis honnan tudom, hogy a töltőtollamban F-es tollszem van? Hát persze, az imént csodálkoztam rá a doboz belsejébe rejtett, Apollo érát idéző kis „rakodócédulára”, amelyen minden fontos adat megtalálható a tollszemről: Nib type: #5 Fine.
A Capillaris honlapja kétféle opciót kínál a tollhegy kiválasztásához: rendelhető alap Bock heggyel (standard #5-ös méretű, F-es), illetve speciális, kissé vastagabb (F-M) tollheggyel is, amely valóban egyedi megoldás: Jose Munuera tollhegy „tuning” mester által kifejlesztett egyedi kombináció. Különlegessége, hogy a tollat megfordítva a hegy architect csiszolásúvá válik.
Erről jut eszembe, hogy Zsoltnak ajánlani fogom azt, hogy egy kis kapszulába helyezzen tartalék tollszemet is a dobozba. Szerintem ennél menőbb ajándékot egy töltőtoll mellé nem is kívánhatna az ember…
A műanyag tintavezető jól és pontosan illeszkedik a tollszemhez. Gyanítom, hogy ez az alkatrész a tollheggyel együtt nem egyedileg tervezett (teljesen felesleges is lenne egy ilyen alkatrészt egyedileg legyártani, hiszen a nagy tapasztalattal rendelkező alkatrészgyártók bármilyen különleges igényt is ki tudnak elégíteni).
Biztos vagyok benne, hogy a weboldalon erről is találok információt és valóban: mindkét alkatrészt a PETER BOCK AG gyártja, amely közel 100 éve gyárt kiváló minőségű alkatrészeket a töltőtollakhoz. A Capillaris-ban használt BOCK tintavezetőt olyan márkák is használják többek között, mint a TWSBI, vagy a Faber-Castell.
Működés közben
A teszteléshez a megszokott Pelikan 4001-es tintát használom. A konverter stabilan áll a nyakban, és szépen teszi a dolgát. Második próbálkozásra szinte teljesen feltöltődik a tartály. Letörlöm a felesleges tintát a konverterről és a tintavezetőről, majd meghúzom az első vonalakat.
Kifejezetten szépen siklik a tollszem a papíron. Bár első pillantásra ez a tollhegy nem tűnik F-esnek, mégis gyönyörű, kecses a vonalvezetése. (Később megtudom, hogy Zsolt meglepetésként a speciális F-M vastagságú tollszemmel küldte a tollat. Aki elgondolkodik a vásárláson, javaslom, hogy ezzel a heggyel kérje, már csak az Architect lehetőség miatt is!)
A tollhegy meglepően finoman követi le a mozdulatokat, olyan, mint egy felsőkategóriás autó sebváltója. A tintavezető a várakozásnak megfelelően szép egyenletesen adagolja a tintát. Jó érzés a Capillaris-t a kézben tartani. Olyan érzés a használat közben, mintha évek óta összeszokott csapat lennénk…
A Capillarist felállítva hagyom az íróasztalomon (érdekes lenne egy formatervezett asztali tartó is mellé), majd direkt nem zárom rá a kupakot és egy-két óra elteltével ismét a kézbe veszem. Semmilyen változást nem érzékelek a működésében. A tinta áramlása hiba nélküli, jól vizsgázik a tintavezető.
Az ár
A Capillaris töltőtoll a 835 euro-s árral olyan szegmensben versenyzik, mint a Pelikan M1000, vagy a Montblanc 149 Mesisterstück. De, mint írtam, nem érdemes összehasonlítani a Capillaris-t más gyártók termékeivel. Ha valaki státuszszimbólumot keres, akkor egészen biztosan nagy márkák könnyen beazonosítható darabjait fogja választani.
A Capillaris sokkal inkább a niche szegmenst célozza: olyan réspiacot, ahol többre értékelik az ötletet, az egyediséget, a valóban alacsony példányszámot, a manufakturális jelleget, a kézimunkát (a gyártás egyes fázisai kézzel készülnek), vagy azt a slow life filozófiát, ami a Capillaris töltőtoll egész előállítását jellemzi. A Capillaris töltőtoll előállítása ugyanis kicsi az öko lábnyomommal jár: a gyártás során nincsenek hűtő- kenőanyagok, vegyszerek, a felületkeményítés is csak oxigéndúsítással történik egy kemencében, valamint a felület struktúráját eredményező üveggyöngyfúvás is teljesen környezetbarát.
Ez a töltőtoll egészen biztosan nem fog szembe jönni veled a nagy írószer webshop-ok kínálatában. Arról nem is beszélve, hogy a Capillaris manufaktúrája voltaképpen egyszemélyes: minden egyes darabot a toll megálmodója és tervezője készít, tesztel és ellenőriz.
Összefoglaló
A fém töltőtollak soha nem tartoztak a kedvenceim közé. Kivételt idáig két toll képezett: a Rotring 600 és a Lamy 2000 acél verziója, bár ez utóbbinak indokolatlanul csúszós a felülete, viszont tény, hogy nagyon tetszetős.
Amint azt már írtam, a Capillaris töltőtoll semmilyen összehasonlításban nem állja meg a helyét. Ez a toll egyértelműen más, mint a piacon beszerezhető versenytársai. Kitalált, átgondolt, űrkorszaki csoda, amelyet a lelkesedés, a tudás és az elhivatottság formált tökéletessé.
Lehetne mondjuk csavaros a kupak – de miért is lenne rá szükség, ha tökéletesen funkciónál enélkül is?
Lehetne mondjuk csíptetője, de mit adna hozzá Capillaris koncepciójához? Valószínűleg semmit és csak tönkre tenné az átgondolt dizájnt. Személy szerint rajongok a csíptető nélküli töltőtollakért (lásd Edison Mina). A hexagonális testnek köszönhetően attól sem kell tartani, hogy ez a toll legurul az asztalról.
Az van, hogy nagyon megszerettem ezt a töltőtollat. El tudnám képzelni mindennapi társként, annak ellenére, hogy bizonyára félteném a karcolódástól (bizonyára feleslegesen, hiszen meglehetősen strapabírónak tűnik). Azért is indokolatlan ez a félelem, hiszen a töltőtoll napi szintű hordozása is alaposan ki van találva: a kimonóanyagból készített tolltartó nem csupán szemet gyönyörködtető és egyedi művészi alkotás, hanem tökéletesen óvja is a Capillaris töltőtollat. Az pedig csak hab a tortán, hogy mekkora telitalálat már a két világot (a német precizitást és a művészi japán ornamentikát) összepárosítani😊
A munkahelyemen egy hétig kísért el a Capillaris. Az asztalomra helyeztem a szépséges tokot és a tollat, hogy mindig a kezem ügyében legyen. Több alkalommal azon kaptam magam, hogy egyszerűen gyönyörködöm bennük. Fel is került a bakancslistára, mert ez egy igazi kuriózum: egy tervezőasztalon született varázslat!
