Bevezető a speciális töltőtollhegyek világába: ismerd meg az Architect, a Music és a Fude tollszemeket!
A Horizon Zero Dawn és sok más hasonló, a jövőben játszódó történet vissza-visszatérő poénja, ahogy jövőbeli embertársaink őszinte naivitással félreértik a múlt tárgyait. Ez jut eszembe sokszor, amikor látom, hogy a digitális média megkövetelte termelési kényszer rengeteg olyan bejegyzést és videót eredményez, ami nagyon udvariasan szólva is kevésbé alapos kutatás eredménye. Ha pedig valami ritkább dologról sikerül butaságot írni, akkor meg szinte csak a téves információ terjed tovább az interneten.
Ma három olyan ritka, speciális töltőtollhegyről lesz szó, amelyekkel kapcsolatban részben kevés, részben nagyon rossz információ található az interneten. Én sem állítom, hogy nálam van a teljes igazság, de tisztázzuk legalább a nyilvánvaló tévedéseket.
Az „Építész” hegy (architect nib)
Valakinek eszébe jutott, hogy ha már létezik olyan töltőtollhegy, amelyik széles, de lapos („stub”), akkor mi lenne, ha csinálnánk egy olyat is, ami vékony, de magas:
Annak viszont, hogy ezt miért is hívják „építész” hegynek, nem igazán sikerült a nyomára akadni. Az biztos, hogy építészek ilyet soha nem használtak (hiába állítja mostanra már néhány blogbejegyzés és videó). Leginkább nem is ismerik, és ennek számos oka van:
- Az építészek (és műszaki rajzolók) tussal rajzoltak, nem tintával, az viszont azonnal megölné a töltőtollakat, ahogy beleszárad.
- Ilyen hegyeknek legkorábbi nyomait a hatvanas évekből találtam. Lehet, hogy léteztek korábban is, de szélesebb körben aligha voltak elterjedve. Az építészek viszont dokumentáltan is több száz éve használnak olyan eszközöket, mint például a tuskihúzó:
Létezik olyan, hogy „architectural style lettering” (magyarul szabványírás), de ennél a betűk teljesen egyforma vastagságú vonalakból állnak. Az „építészes” betűtípusok túlnyomó része is egyenlő vonalvastagságú, ezek között valóban találtam olyan, amerikai „műszaki rajzolós” („draftsman”) betűtípust, amit mintha tényleg ilyen tollal írtak volna, ennek vannak vékony függőleges és széles vízszintes vonalai, talán erre gondolva keresztelték el ezt a fajta hegyet:
Mostanában egyébként eléggé felkapták, unatkozó, gazdag emberek drága pénzért csiszoltatnak mindenféle furcsa hegyeket maguknak, de lehet olcsón is venni, Aliexpressről, vagy a Fountain Pen Revolutions-től.
A „Kottaíró” hegy (music nib)
Van a széles, lapos (stub) hegyeknek egy extrém változata, a „kottaíró” hegy, amely nemcsak még szélesebb, hanem a legtöbb esetben eggyel több „ága” van a hegynek (egy helyett két rés van rajta):
Némelyik még kicsit hajlékony is.
A kottaíró hegy abban különbözik egy csupán még szélesebb hegytől, hogy teljesen szándékosan úgy van megcsinálva, hogy nagyon folyjon, szinte ömöljön belőle a tinta. Ebben a videóban látható ennek az eredménye: a tinta teljesen eláztatja a papírt.
Igazi kézi kottaírásnál, hacsak nem passzióból kalligrafál kottát valaki (ezen a videón is zokogtam, hogy fogja, mit művel), akkor muszáj (volt) haladni, különben irtózatosan lassú. Nem ér rá az ember kicsi gombócokat rajzolgatni türelmesen, olyan toll kell hozzá, amit elég odanyomni a papírhoz, esetleg minimálisat húzni rajta, és lesz belőle egy kottafej. Ha megnézi valaki, hogyan ír egy profi ma kottát mondjuk StaffPaddel, látható, hogy nem gombócozik, pöttyent/húz és annyi. Egy igazi kézzel írott kotta ehhez hasonlít, ilyesmit lehet írni ezzel a tollal könnyen (ne tévesszen meg senkit, ezt szinte biztos, hogy géppel írták, a Sibelius és más kottaíró szoftverekben van ilyen kottatípus):
Ezenfelül a kottaíró töltőtollhegyek nem egyszerűen csak nagyon szélesek. Ha ez elég lenne a kottaíráshoz, akkor a Pilot Parallel Pen kiváló kottaíró toll kéne, hogy legyen (abból is folyik rendesen a tinta), de nem az. Ez a videó alaposan körbejárja a témát, és megmutatja, hogy mennyit számít, hogy a kottaíró hegy 1. kicsit rugalmas és 2. nem teljesen lapos. Ettől lehet vele a hangjegyek szárait és az egyéb dolgokat gyorsan lerajzolni és vékony vonalakat is húzni.
Még annyi érdekesség, hogy kottát messze nem csak töltőtollal írtak kézzel, amióta vannak jobb minőségű filctollak, nagyon sok kottamásoló azokat használta. Mi meg a zenei általánosban (45 éve) legtöbbször puha ceruzát. Búcsúzóul egy egészen biztosan kézzel másolt kotta, még a hatvanas évekből:
| A kutakodás közben sikerült rátalálnom egy bejegyzésre, ahol valaki ki akarta próbálni, hogy lehet-e vérrel tölteni töltőtollat. A kezdeti nyilvánvaló kudarc után (a vér azonnal megalvad és nem fog kifolyni a tollból), többheti véralvadásgátlós kísérletezés után is csak arra jutott, hogy legfeljebb 2-3 napig nem alvad meg a vér a tollban, és hát addig sem igazán lehet vele jól írni. |
Az „Ecset” hegy (fude nib)
Ez a tollhegy is nagyon furcsa: vagy szögben törik, vagy meg van hajlítva:
Ezzel a heggyel kapcsolatban egy nagy félreértés szokott lenni. Számtalan video található a YouTube-on, ahol különféle emberek mindenféle latinbetűs szövegeket próbálnak írni ezzel a fajta heggyel. Éppen lehet, ha nagyon muszáj, de ez a tollhegy nem arra való.
A fude (筆) szó japánul ecsetet jelent, és ez a fajta hegy az íróecsetnek azt a tulajdonságát próbálja utánozni, hogy lehet vele nagyon vékony vonalakat is húzni, nagyon vastagokat is, és a kettő között mindenféle egyebet is. Itt megtekinthetők az ecsetes kalligráfia alapvonásai (jól látható, hogy kell vékonyabb vonalakat is húzni, illetve hogy mennyivel függőlegesebben fogják az ecsetet, mint mi egy tollat). Ez a video pedig remekül illusztrálja, hogy mennyire extrém különbségre képes egy ilyen „ecset” töltőtollhegy (de pont a kandzsik – kínai írásjegyek –, amiket a japán bácsi ír a végén, nagyon csúnyák).
Ezáltal egyrészt rendkívül alkalmas kínai/japán szövegek kalligrafikus írására (vért izzadtam, mire találtam egy ilyen videót, egyáltalán nem használják ezeket a hegyeket erre olyan sűrűn, Japánban a szokásos megoldás az ecsetfilc és az ecsettoll, igen, ecsethegyű töltőtoll), másrészt rajzolásra (na erről már rengeteg videót és képet találni).
Plusz ebből a hegyből is ömlik a tinta, szóval már csak ezért sem ideális sima jegyzetelésre, írásra.
Zárszó: magad uram, ha smucig vagy
A fenti három fajta hegy mellett rengeteg más fajta hegy is létezik, lényegében minden, ami elképzelhető: széles (stub), ferde (oblique), fordított ferde (reverse oblique), hajlékony (flex), és még sorolhatnám. Ha valaki érdeklődik a furcsább hegyek iránt, kellően lelkes és szeret kísérletezni, valamint sajnálja a sok pénzt a drága tollakra és hegyekre, akkor bizony pár ezer forintból lehet venni: filléres hegyeket, vagy akár olcsó tollakat az Aliexpressen, meg finom gyémántos csiszolóvásznakat (ezt inkább ne az Aliexpressen, nekem japán meg 3M gyártmányúak vannak). Ez egy kétdolláros, M hegyű kínai tollból készült reverse oblique, annál, amire számítottam, sokkal jobban sikerült:
De ha véletlenül nem sikerül, vagy nem válik be, akkor sincs szörnyű érzése az embernek, hogy soktízezer forintot dobott ki/tett tönkre. (Pont az oblique hegyek azok, amelyek az emberek egy részének megvilágosodásszerűen megoldják az összes korábbi problémáját, egy másik része meg csak felszántja vele a papírt. Egy harmadik része meg… meh.)
Ha az ember szerez egy olyan töltőtollat, amibe szabványos méretű, például #5-ös töltőtollhegy szerelhető (nem kell egy vagyont költeni rá, ilyen például az oversize méretű Jinhao x750), akkor a már említett oldalakon (Aliexpress, Fountain Pen Revolutions) olcsón hozzájuthat ezekhez az érdekes kialakítású tollhegyekhez.
És ha valaki még különlegesebbet akar, akkor pedig jöhetnek a hajlékony hegyek, de az már egy másik történet…
Szabolcs további cikkeit a Budapest Pen Show magazinban itt találod!
