A tökéletes tolltartó megtalálása legalább olyan időigényes a tollgyűjtő számára, mint egy vágyott írószer beszerzése.
A gyűjtők között gyakran téma a gyűjtemény szakszerű tárolása. A megfelelő tolltartó kiválasztása nagyban hozzájárul ahhoz, hogy kedvenc töltőtollunk évtizedeken keresztül problémamentesen szolgáljon a mindennapok során. Természetesen ahogyan a gyűjtők, úgy az igények is nagyon különbözőek lehetnek. Az alábbiakban azoknak adunk ötleteket, akik a kedvenc írószereik tárolásához még keresik a tökéletes megoldást.
Általános szabályok a tárolásra vonatkozóan
A töltőtollak többsége strapabíró műanyagból készül, így nem igényel különleges bánásmódot. A drágább nemesgyantából, ebonitból, vagy különféle fémbevonattal készült társaik már csak értékük miatt is több figyelmet érdemelnek: egy-egy bosszantó karc, vagy sérülés komoly értékcsökkentő tényező lehet. Vannak olyan speciális felületkezeléssel készített (pl. urushi lakkos) írószerek, amelyek tárolására külön szabályok vonatkoznak: például nem érheti a tollat hosszabb ideig direkt napfény, vagy áztatni sem lehet hosszabb ideig, mert az a bevonat sérülésével járhat együtt.
Alapszabály, hogy ha huzamosabb ideig nem használunk egy töltőtollat, azt mindig elmosva tegyük el, megvárva, hogy kiszáradjanak az egyes alkatrészek, esetleg puha ronggyal töröljük át. A tároláskor érdemes arra is figyelni, hogy a tollak ne érjenek egymáshoz, ezáltal megóvjuk őket a karcolódástól.
Természetesen kerülni kell a szélsőséges körülményeket: a túl magas hőmérséklet, a közvetlen napfény, vagy a párás környezet sem ideális a töltőtollak számára. Nemrégen egy olyan Pelikan 400NN töltőtoll került a kezembe, amelyet a tulajdonosa egy bolhapiacon üvegvitinben tárolt. A töltőtoll celluloid teste a vitrin belsejében keletkező hőhatás miatt teljesen deformálódott és használhatatlanná vált.
Gyűjtődobozok
A töltőtollak többségéhez a vásárláskor adnak saját dobozt, amely az írószer mellett sokszor kiegészítőket (pl garancialevelet, törlőkendőt, használati utasításokat) is tartalmazhat. Ezeknek a dobozoknak a tárolása egy idő után körülményes és nehézkes lehet, különösen azt is figyelembe véve, hogy a gyártók sokszor marketingeszközként tekintenek a brandingelt dobozokra, így nem a praktikusság az elsődleges szempont (persze azért vannak üdítő kivételek).
A gyűjtők szeretik átlátni a gyűjteményüket – akár egy meghatározott tematika, pl. típus, korszak, vagy márka szerint. A gyűjtődobozok készülhetnek házilag is, de számos típus elérhető kereskedelmi forgalomban. Gyakorlatilag ma már pár kattintással bármilyen minőségi tárolódoboz beszerezhető, lehetőségeinknek csak a pénztárca szabhat határt. Rendelhető akár több szintes, nemesfából készült, bársonybéléses rekeszeket tartalmazó, üvegtetejű gyűjtődoboz is.
A töltőtollakhoz készített tárolódobozok ötlete nem új keletű: ezek a praktikus és könnyen szállítható dobozok nagyjából az első sorozatgyártott töltőtollakkal egy időben már feltűntek és segítették a házaló ügynököket az írószer kollekció bemutatásában, illetve az üzletekben is hasznos eszköznek bizonyultak az értékesítés során.
A gyűjtődobozok előnye, hogy akár egy nagyobb gyűjtemény is kis helyen, biztonságosan és átláthatóan tárolható, az írószerek mindegyike bélelt rekeszben van. A biztonság mellett az is fontos szempont, hogy fektetett állapotban a töltőtoll mindennapos használatra fogható.
Asztali tolltartók
Az íróasztalon elhelyezhető, klasszikus írószertárolók szintén egyidősek az első írószerekkel, hiszen a tinták mellett az íróeszközök megfelelő tárolásáról is gondoskodni kellett. Az írószertartó tálcák, állványok, illetve a toll-és tintatartók rövid időn belül az íróasztalok díszévé váltak, sokszor reprezentációs célokat is szolgálva.
A XVIII. században megjelenő mártogatós fém tollhegyek elterjedése magával hozta a legkülönfélébb anyagból készített tollszárak reneszánszát. Ez pedig együtt járt az asztali kiegészítők (tollszártartó állványok, tollhegy tisztítók, tintatartók és itatósok) elterjedésével, amelyeket gyakran készletben értékesítettek.
Valamikor a ’20-as években jelentek meg az első tollszáras töltőtolltartó állványok, amelyek még a ’60-as években is az íróasztalok megszokott díszei voltak. A tollszáras töltőtollak a hagyományos társaiktól abban különböztek, hogy a dugattyút működtető zárósapkát egy hosszú és felfelé keskenyedő szárral helyettesítették. A legtöbb márka kínálatában megtalálható volt az asztali tolltartó állvány is
Az asztali tolltartóknak ma is számos típusa létezik, azonban praktikusságuk ellenére ezek kevésbé alkalmasak töltőtollak tárolására, mert kupakkal felfelé tárolva az írószer könnyebben beszárad. Az asztali írószertartók ideálisak pl. golyóstollak, töltőceruzák, vagy filcek tárolására, hiszen a strapabíró műanyag felületük nem sérül az ömlesztve tárolás során.
Hordozható írószertartók
A hordozható tolltartók megjelenése is egyidős az írószerek elterjedésével. Számos úti toll és tintatartó maradt fenn a XVIII. századtól fogva. Ezek a fémöntvényből vagy fából készült, funkcionális tárolóeszközök az idők során egyre átgondoltabbak és praktikusabbak lettek.
A hordozható tintatartók többnyire fémből készültek, üveg béléssel és patent záródású kupakkal. Gyakran kaptak bőr borítást is, a gombnyomással nyitható fedelet véséssel lehetett személyre szabni. Az úti írószertartó készleteknek számos típusa létezett. Az úti tintatartó, különféle tollszárak és tollhegyek kerültek az első kiméretű tolltartókba.
A XX. század elejétől fogva az iskolarendszerben használt hordozható tolltartók többnyire fából készült, egyszerű, rekeszes dobozformák voltak, amelyek leginkább a praktikumot szolgálták. Az idő haladtával itt is megjelentek érdekesebb megoldások: a ’60-as években ilyen volt a redőnyös tolltartó, minden diák álma.
A különféle, napi használatú hordozható tolltartók újra a reneszánszukat élik: a tökéletes darab beszerzésére a gyűjtők sokszor legalább akkora hangsúlyt fektetnek, mint a töltőtollak megvásárlására. Itt ugyanúgy, mint a gyűjtődobozok esetén, nincsenek ökölszabályok. Van, aki az egy, kettő, három, vagy akár a tíz töltőtoll befogadására alkalmas tolltartóra esküszik. Valaki a bújtatósra, más a cipzáras kivitelre. Az anyaghasználat is nagyon változatos: készülhet akár a kimonók alapanyagából készített selyemből, szövetből, szintetikus anyagokból, de akár hasított, lakkozott bőrből is. Én kimondottan kedvelem a Galen Leather remek és minőségi tolltartóit, amelyek többféle csodás színben beszerezhetőek.
Aki pedig még különlegesebbre vágyik, annak ajánlom a Rickshaw Bagworks Sultis Attila egyedi mintájával díszített tolltartóit.
A vásárlás során érdemes lehetőség szerint tesztelni a kiszemelt tolltartót, mert sok múlik a részleteken: nem mindegy, hogy miből készül például a cipzár anyaga. A fém fogacskák könnyebben összekarcolhatják a tollat, mint a műanyagok), illetve az sem mindegy, mekkora méretű tollakat akarunk belehelyezni a kiszemelt tolltartóba.
