Helyszíni tudósítás Berlin legendás, több, mint száz éve működő papír-írószer kereskedéséből, a Papeterie-ből.
Berlini utazásomkor úgy döntöttem, hogy meglátogatom a város legmenőbb papír-írószer kereskedését. Mivel először jártam Berlinben, az internetre hagyatkoztam: így találtam rá a Papeterie (teljes nevén: Papeterie H. Künnemann Nachf. GmbH – Berlin) üzletére. A felhasználói vélemények és a lokáció alapján biztos voltam benne, hogy nem lehet kispályás a hely, mivel a Ku-dammtól (kb. a Nagykörút és Andrássy út keveréke) egy kőhajításra van. Ezt egyébként maga a tulajdonos állítja 🙂
Steinwurf vom Kurfürstendamm
Ez egy szupermenő környék, Berlin legdivatosabb bevásárlóutcája, tele csillogó-villogó boltokkal, szállodákkal, éttermekkel. A metrótól kiszállva egy SuperDry márkabolt, egy Hard Rock Café és egy Apple bemutatóterem mellett vezetett az utam, ezek már megadták az alaphangulatot. Mutatok egy fotót a szerény Apple miliőről:
Bevallom, a Papeterie-t viszont elsőre alig találtam meg. A plafonig fel volt állványozva az épülete, felújítás zajlott.
Az ajtón belépve csak ámultam és bámultam: egy meglepően tágas (100+ m2) és világos üzlet fogadott. A papíráruk elegáns, megvilágított pultokra voltak kihelyezve, a töltőtollak pedig vitrines asztalkákon csábították a látogatókat. Az asztalkák két oldalára kényelmes székeket helyeztek, hogy az érdeklődők kényelmesen ki tudják próbálni a kiszemelt írószert. Az eladók kedvesek és türelmesek voltak. Értettek a szakmájukhoz és szívesen válaszoltak a felmerülő kérdésekre. Amikor odaértem, az asztalnál egy angolul beszélő úr éppen a Montblanc tollak között válogatott.
Biztos voltam benne, hogy ebben az üzletben a töltőtoll-választék kimagasló lesz. Nem csalódtam: A Papeterie hatalmas Pelikan és a Montblanc választékkal rendelkezik . Ahogy láttam, a japán vonalat a Platinum és a Sailor képviselte, az egyik vitrinben pedig Montegrappa írószerek sorakoztak.
A Papeterie webshopjában egyébként hatalmas a választék: a nagynevű német, japán és olasz töltőtollak mellett néhány számomra ismeretlen márkával is találkoztam.
Írószerüzlet extrákkal
A papíráruk és kiegészítők széles választéka és minősége teljesen rabul ejtett. Mondom ezt úgy, hogy nem vagyok egy nagy fan, de a Papeterie kollekciója lenyűgözött.
Az üzlet kínálatában számos Montblanc füzet és bőráru található, a táskáktól a pénztárcákon át a tolltartókig. Az olasz Montegrappa luxusmárka is hasonló árú és giccsfokozatú kiegészítőkkel képviseltette magát. (Aki ezeket kedveli, vagy megnyugvást okoz számára, hogy azonos márkájú a tolla, az órája, a táskája és az alsónadrágja, részemről rendben).
A Papeterie polcain lenyűgöző, prémium minőségű földgömböket is találtam. Ezeknek inkább figyelemfelkeltő szerepük volt: a melléjük helyezett katalógusból több száz típusból lehetett kiválasztani a méretre, világításra és tipológiára megfelelő globust.
Korábban soha nem látott minőségű képeslapokkal, üdvözlőkártyákkal, papírdobozokkal és húsvéti asztaldíszekkel is találkoztam az üzletben. A szortiment ízlést és szakértelmet sugallt. A kedvenceim a békebeli mintákat idéző húsvéti nyulas asztaldíszek voltak. Egy Észak-Németországban lévő grafikus rajzolja és vágja őket kézzel, egyesével. Mutatom:
A hógömböket egy holland cég gyártja. Mielőtt legyintenétek, elmondom, hogy a reklámügynökségemmel én is rendeltem ilyet Kínából. Láttam, kézbe vettem. Ez nem olyan. Sokkal finomabb, igényesebb munka. Az egy dolog, hogy szebb a hógömb belsejének a kidolgozása. A csoda akkor jön, ha megrázzuk. Valami hihetetlen finomságú hószemcsék lepik el a tájat, amik tükröződnek a fényben. Mennyei látvány.
És ez csak a kezdet volt. A notesztömbtől a különböző füzetekig és mappákig, a porcelándíszektől a dobozokig, ceruzakészletekig számtalan szebbnél-szebb papíráru sorakozott a polcokon.
Az üdvözlő- és képeslapok, a különféle naptárak szintén műalkotás-szépségűek voltak. Az első látogatásra tekintettel meg sem próbáltam az egészet egyszerre befogadni.
Beszélgetés a tulajdonossal
A tulajdnons, Alexander H. Müller úr elmondta, hogy a boltot több, mint 100 éve üzemeltetik családi vállalkozásban. Szinte végig ebben az utcában volt, de kétszer költözött. A hatvanas éveiben járó úr a tulajdonosok harmadik generációját képviseli. Nagyon udvarias, rögtön angolra váltott, miután meghallotta a botladozásomat németül. Igazi német: kissé visszafogott, nem tolakodó, barátságos, de van benne egy pici hűvösség. Szívesen mesélt a bolt és a termékek történetéről, de igazán akkor csillant fel a szeme, ha az üzletre terelődött a szó.
Megajándékozott az Erstklassig magazin 2022/2023 számával. Mondanám, hogy büszkén mutatta a kétoldalas hirdetésüket az arcképével és a hógömbökkel, de csak foghegyről jegyzi meg: „piszkosul drága volt”. Szerintem ez egyfajta dicséret a magazin felé. Reklámügynökségi projekteken megtanultam, hogy az ügyfelek a végén többnyire elégedetlenek maradnak. Vagy a minőségre panaszkodnak, vagy az árra. Viszont ha nem a minőség van a célkeresztjükben, az egyértelműen az elégedettség jele 🙂
Kifelé menet azon morfondíroztam, vajon egy jó történetmesélős heritage/kontent marketing, vagy influenszerekkel történő népszerűsítés mennyit dobhatna a bolt forgalmán. (Nem tudom, mindenesetre Müller Úr egyelőre nem keres ügynökséget).
Ha viszont valaki felkeresné a boltot, itt hagyom az elérhetőségét.
Itt jegyzem meg, hogy ősszel tervezek egy újabb utazást Berlinbe, amikor mindenképpen útba ejtem a Papeterie fantasztikus üzletét. Ki tart velem?
