Rendhagyó bevezetés a kalligráfia művészetébe
Előre szeretnék szólni, hogy ez egy toll és órakedvelő, írni szerető, kalligráfiával próbálkozó lány írása, tehát nem szakmai cikk – ezért a megfogalmazás is eléggé sajátságos, olyan mint én.
A kezdetek
A tollakat azóta szeretem, mióta megtanultam írni. Emlékszem, elsős voltam, tanultuk a betűket, és hogy ne „csaljak” kaptam egy töltőtollat, mert azzal írva pontosan lehetett látni, ha elemeltem a tollat a papírról és nem folyamatosan rajzoltam a betűket. Szerelem lett a toll is, az „írkálás” is… ma már ez néha régimódinak tűnik, de én alapból is fordítva vagyok bekötve és mindig mondom, hogy valamelyik előző életemben biztosan kellett, hogy éljek olyan korban, amikor a hölgyek hosszú ruhákban jártak, és lovaskocsik mentek az úton, és ilyen csodaszép kalligrafikus betűkkel írtak…
Gyerekkoromban folyton kértem a nagypapámat, hogy csináljon nekem tollat lúdtollból, mert láttam a filmekben, hogy a (herceg)kisasszonyok azzal írnak, és olyan tollal írt csodás betűkkel formázott szerelmes leveleket kapnak… Tudom, tudom: ébresztő kislány, elkalandoztál!
Szóval tollak… mindenféle tollam van: a száz forintos „eccarvú” és csillámostól a tényleg neves és minőségi műremekekig… és mindet is imádom! Mindet valami másért… van ami igazából teljesen alkalmatlan az írásra, mert a kicsi kezemnek nagy és nehéz, csúszik, de kék színű, és pöttyös, és egy pompom van a végén cuki kis masnival … és van, aminek a lakk feketesége, és/vagy a fenségesen kidolgozott hegye nyűgöz le a végtelenségig: ránézek és elámulok azon a tökéletességen, amivel valaki ezt megálmodta és megalkotta.
A csodálatos kalligráfia
A kalligráfia mindig is csodálattal töltött el, de valahogy az élet úgy hozta, hogy csak körül-belül két éve volt először alkalmam kipróbálni, az én drága Barátnőimmel közösen egy csodás nyári napon, egy kalligráfia workshopon. Leírhatatlanul élveztem! Csak ámultam és bámultam, ahogy a rugalmas hegy működik, és siklik a papíron és egyszer csak egy csodás betű formálódik az egész folyamatból (mondjuk a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy egy teljesen új hegy még nem annyira siklik, mert kell egy picit „kopjon”, és az ember keze is durván két óra gyakorlás után kezdi megtanulni, hogy az ilyen heggyel nem úgy kell írni, ahogy az iskolában tanították – legalábbis nekem ez volt a tapasztalatom elsőre, teljesen kezdőként.
Sőt, ma is úgy van, hogy kell idő nekem, amíg „átáll” a kezem, ha nem sima tollal írok.) Valahogy az életemben a szabályok, a rend, a fegyelem, és a magas koncentráció mindig jelen van, és szeretem is. A munkám is megkívánja, és tényleg imádom. Nem tudnám másképp csinálni: félgőzzel, nem precízen… azt hiszem ezért szerettem bele a kalligráfiába is, mert ott is több „összetevőnek” együtt kell „jól működnie” ahhoz, hogy a végeredmény tökéletes legyen…
Mindennek össze kell állnia: kell egy minőségi hegy, (én leggyakrabban „blue pumpkin” Brause 361-es és egy Leonardt Principal EF-et használok) hozzá egy megfelelő tollszár (egyenes vagy ferde, attól függően, hogy kinek mi áll jobban kézre), egy jó minőségű kalligráf tinta és megfelelő papír. És ha mindez megvan, akkor szerintem kell még egy nagy adag odafigyelés, türelem és (nem ámítok senkit) rengeteg gyakorlás.
A kalligráfia esetében fontos a kéztartás, a tollszár, a hegy, és hogy hány fokos szögben ér a papírhoz, hogy milyen erővel „nyomjuk” a rugalmas hegyeket, hogy milyen papírra írunk, milyen vastagságú/súlyú/típusú a lap vagy füzet (például a sima hagyományos fénymásolópapír sajnos teljesen alkalmatlan ehhez a tevékenységhez), hogy álló betűket írunk, vagy dőlteket, ha dőlteket, akkor hány fokban kell megdönteni őket, hogy milyen méretűek a betűk és a távolságok, hogy a betűk és a hurkok aránya milyen, etc…
Akit ez mélyebben érdekel, annak javaslom, hogy csatlakozzon tematikus kalligráfia csoportokba, akár hazai, akár külföldi, mert rengeteget lehet tanulni és lehet kérdezni. Az általam ismert csoportokban nagyon segítőkész mindenki, rengeteg a jó ötlet, tanács, javaslat, segédanyag… a mi kis csoportunkhoz tudnám hasonlítani, nem véletlen, hogy ezt is szeretem, és mindig várom, hogy okosodhassak a csoporttagok írásaiból, vagy csak láthassak valami csodálatosan szép íróeszközt!
Ismerkedés a különféle tollhegyekkel
Megint elkalandoztam kicsit… szóval visszatérve a kalligráfiához, írástípusonként mindenféle hegyek vannak: vannak a klasszikus flexibilis hegyek, amik a mondjuk így hagyományos kalligráfiához (cursive, flourish vagy copperplate calligraphy) valók: a rugalmasságuktól függően lehet szépeket alkotni velük.
Az ilyen típusú hegyeket leginkább tematikus boltokban lehet megvenni, de mivel kicsit most divatos hobbi lett, ezért kezdő készleteket árulnak időszakosan bizonyos üzletláncok is. Azért itt tapasztalatból hozzátenném, hogy mint minden esetben, itt is igaz, hogy ezek tényleg csak kipróbálásra jók (néha még arra sem). Jó, ha az ember nem tudja, hogy a hegyeket használat előtt alaposan meg kell tisztítani (sőt van, aki megégeti kicsit őket), mert a gyártásuk során kerül rá egy olajos réteg, ami miatt hiába mártjuk bele a tintába, azt nem „veszi fel” és így nem lehet velük igazán jól írni, és hamar kedvét szegheti az embernek.
Töltőtollak is léteznek rugalmas heggyel (flexible nib), például a Mont Blanc Meisterstück 149-es, (ez a modell nagy álmom, de még nem sikerült kipróbálnom).
Aztán vannak az úgynevezett vágott hegyűek (pinched straight nib). Ők is előfordulnak nemcsak hegy, hanem toll formában is. Különböző vastagságúak és az ún. Italic vagy gótikus stílushoz használják őket, mondjuk ez utóbbihoz a Pilot Paralel Pen-eket szeretik nagyon. Nekem egy Herlitz-es és egy Sheaffer márkájú készletem van, mindkettő három különböző vastagságú hegy mérettel.
Vannak még kerek fejű hegyek (round hand vagy dip nib), ők sem flexibilisek, ahogy a vágott hegyek sem, és velük is másféle stílusban lehet írni, amit leggyakrabban látok, az a régi írógép stílusú betűk.
És felsorolni sem tudnám még hányféle fajta van, kisebb, nagyobb, rugalmasabb…
Mint említettem, én még csak kezdő vagyok, de nézem a tematikus csoportokban, hogy ki mit használ, és mindig látok újdonságot. Az amerikai videók elképesztőek, nekik mindenhez IS van egy eszközük a vonalkázáshoz használható vonalzóktól, a hegyek tárolására alkalmas tartókig, a világítós táblákig, amik alulról átvilágítják a papírt, hogy ne kelljen azt bevonalkázni, stb. a felsorolás végtelen… Úgy tapasztaltam, hogy aki komolyabban szeretne ezzel foglalkozni, nem csak itthon vásárol: vannak például hegyek, tollak, gyakorló füzetek, könyvek, tinták, amiket jó esetben lehet külföldről megrendelni, de van olyan, amit nehezebb beszerezni (ilyen nekem most a Kim Ngoc Pen No5, amit rengeteg videóban használnak, és nagyon csigázza a fantáziámat. Még nem jöttem rá, hogyan tudnék szert tenni egyre – még nem vásároltam külföldi webshop-okból, de lehet, hogy a cél érdekében felnövök a feladathoz).
Mit szeretek a kalligráfiában?
Lezárásként, és mert próbálok a teljességre törekedni, elmondom még, hogy aki nem szeretne ennyit válogatni a különféle hegyek, tollak, tollszárak, tinták, papírok és füzetek között, annak modern korunk nagy vívmányainak köszönhetően van lehetősége mindezt digitálisan csinálni: az almás cégnek van (nyilván nem csak) ehhez megfelelő „tabletje” hozzá tartozó tollal és programmal, amit nagyon dicsérnek, és sokan is használják. Ilyesmihez sem volt még szerencsém, egyszer tapasztalatszerzés és a kíváncsiságom csillapításának okán biztosan kipróbálnám, mert tényleg csodás dolgokat készítenek ezekkel is, elképesztően gyönyörűek tudnak lenni tényleg: ha megvan a szöveg, mint egy képszerkesztővel játszanak a színekkel, tesznek mögé hátteret, és díszítést és „5 perc” alatt kész egy műremek, ami már digitális is.
De én személy szerint biztosan maradnék a hagyományos változatnál, máskülönben hogy lehetnék 3 perc után nyakig tintás… hogy élvezem azt a báját a dolognak, hogy megírom, de várni kell, amíg a tinta megszárad, csak utána lehet fotózni… vagy amíg szárad, szeretem nézni a tintát, ahogy még „kiáll” a papírból, mert nem itta be teljesen… Nagyon szeretem utána végighúzni az ujjamat a leírt sorokon, és érezni a tintát, a papírt… ezt az érzést egy digitális tábla nem adja vissza, legalábbis nekem biztosan nem, ez olyan mint a könyvek illata… semmihez sem fogható, ha régi azért, ha új azért, de nyilván ez teljesen szubjektív dolog.
Persze megvan az esély, hogy elmaszatolódik, vagy az utolsó előtti szóba beleront az ember lánya, vagy a jónak tűnő papíron mire megszárad a tinta mégis túlságosan beissza és olyan nem szép módon folyik el az írás, és emiatt lehet kezdeni az egészet elölről, de valahogy én még ezt is élvezem, mert pont ez is a szépsége ennek az egésznek… az alkotás… hogy a kezünk nyomán valami megismételhetetlen készül… ez most kissé „nagyzolósnak” hat, de szerintem bármilyen apróságról is legyen szó, és most nem csak az írásra gondolok, ha az ember maga alkotja, az mind egyszeri és megismételhetetlen abban a formájában, és ettől lesz különleges…
Próbáld ki Te is!
Ha sikerült kedvet csinálni hozzá, akkor bátorítalak, hogy próbáld ki Te is, a kalligráfia remek mulatság! Nagyon kellemes időtöltés, igazán kikapcsolja az embert (a kezdeti nehézségek ellenére is, amik biztosan előfordulnak), és például csodás személyes ajándékokat is lehet így készíteni születésnapokra, esküvőkre, bármire… nekem a falam is tele van kalligráf idézetekkel, motivációs mondatokkal különböző színes kis post-iteken, különböző stílusokban, és munka közben mindig boldogsággal tölt el rájuk néznem.
De a barátaimnak is szívesen írok így ünnepi alkalmakra. (oké-oké, néha a bevásárlólistát is így írom, de hát ételt sem tudok úgy elkezdeni, amíg nincs egy wristshot „lőve”…
Egy szó, mint száz, szívesen megosztom a tapasztalataimat és adok tippeket mondjuk például lelőhelyekkel kapcsolatban!
