Inkább prototípus, mint kiforrott koncepció
Nyár végén keresett meg Pethő Sándor, a Pendors tollkészítő manufaktúra tulajdonosa azzal a kéréssel, hogy teszteljem 12 napig az egyik saját gyártású töltőtollát. Sándor kérése az volt, hogy alapos, minden részletre kiterjedő vizsgálat alá vonjam a tollat, én pedig megígértem, hogy eleget teszek a kérésének. Pár nappal később a GLS futár már meg is hozta a töltőtollat rejtő csomagot.
A csomagolás
A boríték egy lapos kartondobozt és két brandingelt nyakba akasztót rejtett – marketingesként értékelem az ilyen apró figyelmességeket, amelyeket mi csak „üveggyöngynek” hívunk a szakmában. Ezek az apró brandingelt ajándékok segítenek abban, hogy egy márka hatékonyan tudja leküzdeni a fogyasztó ellenállását.
A natúr színű (mindössze egy logóval díszített) kartondoboz maga a toll díszdoboza is egyben, nem csak egy külső porfogó, mint ahogy azt első pillantásra hittem. Nem vagyok a híve a manapság annyira divatos túlcsomagolásnak, de egy töltőtoll esetében szerintem van létjogosultsága a megfelelő minőségű és kialakítású doboznak. Doboz híján a hosszúkás kartondobozba kerülnek a kiegészítők és persze maga a Cyklon töltőtoll. A kartondoboz nem különösebben jó minőségű, olyan hatást kelt, mint egy standard pizzás doboz. Ráadásul a szállítás alatt a karton kissé deformálódott, ami nem jó hír, hiszen szállítás közben a toll ebben a csomagolásban könnyen megsérülhet.
A kartondoboz belsejében egy brandingelt selyemkendő rejti a töltőtollat és a kiegészítőket. A doboz két köszönőkártyát, egy bőrből készült tolltartót, egy konventert, egy töltőtoll patront és magát a Cyklon töltőtollat tartalmazza.
Már csak ezért is érdemes egy ilyen árkategóriájú tollat megfelelő minőségű dobozba helyezni, mert nem szükséges, hogy a sok kiegészítő elvigye az első benyomást: Elegendő, ha pusztán a töltőtollra irányul a figyelem, a többi kiegészítő elfér pl. a tollpárna alatt.
A tolltartó egyértelműen telitalálat: fekete lakkozott bőr, amelyen megjelenik a Pendors logó és alul egy levél alakú stilizált embléma. A tolltartó kialakítása kifejezetten ötletes, mert a csíptető helyét szabadon hagyja, így a tolltartó felülete sokáig sértetlen maradhat.
A kartondobozba helyezett két köszönőkártya jó minőségű kreatív karton. Az egyik egy névjegykártya, a másik pedig a minőségi tanúsítvány, amely tartalmazza a készítő nevét és elérhetőségét, valamint a töltőtoll adatait – stílusosan, kézírással kitöltve.
A csomag tartalmaz még egy standard konvertert is, amelyen a Beaufort márkajelzés olvasható.
A Pendors Cyklon Ebonit töltőtoll
Az első benyomásom, hogy a Cyklon egy férfias és robusztus toll, amely szinte elpusztíthatatlannak tűnik. Nehéz, ugyanakkor a szépséges ebonit borításnak köszönhetően kifejezetten meleg tapintású: ez az a típusú írószer, amit szívesen forgat és morzsolgat az ember tenyerében.
Már a kézbevétel előtt megtapasztalható az ebonit jellegzetes…khm…mondjuk ki: szaga. Éppen az anyaghasználat miatt örültem ennek a projektnek – hogy megértsük a lelkesedésem, érdemes pár szót mondani az ebonitról.
Kis ebonit történelem
Az ebonit egy természetes gumiból készült anyag, amelyet szemcseppentős töltőtollak (eyedropper-ek) készítésére használtak a XX. század elején. A köznyelvben keményguminak hívott anyag gyártása bonyolult volt, ezért a gyártók többsége idővel új anyagokkal kísérletezett, amelyekkel könnyebb volt dolgozni.
Az ebonit használata a ’30-as évekre visszaszorult a töltőtollgyártásban, de még jó ideig használták különféle alkatrészek (sapkák, zárókupakok és tintaadagolók) készítéséhez. Az, hogy az ebonit mind a mai napig megtalálható töltőtollak alapanyagaként többféle gyártó kínálatában, eredhet abból is, hogy tradicionális anyag és kifejezetten meleg tapintású. Bár jellegzetes szaga (ami leginkább az égett, vagy surlódó gumira emlékeztet) mérsékelten kellemes, mind a mai napig találunk olyan márkákat, amelyek termékkínálatában szerepel ebonitból készített töltőtoll.
Az anyaghasználat kapcsán valamiért azt feltételeztem, hogy a Cyklon ráül a retró vonalra (ahogy azt tette például a Noodlers Neponset) – de a Pendors Cyklon Ebonit minden, csak nem egy antik hatású töltőtoll. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy a Cyklon esetében az ebonit csak mint dekoratív elem, mint borítás jelenik meg a fém tolltesten.
Mint említettem, a robusztus tolltest többfajta anyag ötvözete: a tollat kívülről borító ebonit mellett a toll műanyag zárósapkát, krómozott díszgyűrűket kapott, acél csíptetőt és fém (kialakításában kicsit a Pelikan-ra emlékeztető) masszív zárókupakot. Ez utóbbi érdekessége, hogy két tónusú: az oldala fekete, a teteje viszont fényesre polírozott króm felület – ez kiválóan alkalmas például egy logó elhelyezéséhez.
A kissé elnagyolt, csepp alakban végződő fekete csíptető jól harmonizál a toll fekete elemeivel.
Anyaghasználata minőségi. A belül szegecsekkel rögzített csíptető szára viszont nem rugós kialakítású, meglehetősen merev. Talán a kialakítása végett azt feltételeztem, hogy rugós megoldású a csíptető: valamiért ez volt az első funkció, amit kerestem.
A formaterv
Bevallom, a Cyklon formaterve soha nem lesz a kedvencem: a toll alakját nem érzem különösen eredetinek, számomra túl robosztus. A kupakot sajnos nem lehet ráhúzni, vagy rácsavarni a tolltestre – ez egy bosszantó hiba, mert kedvelem, ha az ilyen részletekre is ügyelnek a gyártók. Igazából a toll súlya és mérete nem is indokolja ezt a funkciót, hiszen ezzel valószínűleg megváltoznának az arányok írás közben, így hamar túlteszek ezen.
A kupak letekerése után válik nyilvánvalóvá, mennyire elpusztíthatatlan toll a Pendors Cyklon: a toll kupakja kb. annyi súlyt nyom, mint maga a tolltest.
A Pendors Cyklon töltőtoll meglepően vékony szekciót kapott, amelybe egy túlméretes, kéttónusú acél tollszem került. Érdekes megoldás, ami a századeleji eyedropper-eket juttatja eszembe. Egy 120 esztendős eyedroppernél ma már bájosnak számító megoldás azonban a Cyklon esetében nem igazán működik. A vékony szekció a robusztus tolltesten olyannak hat, mint az egyszeri testépítő, aki nem épít be edzéstervébe „lábazós napokat”.
A kéttónusú acél tollszem bizony hatalmas, mérete cca. akkora, mint egy Montblanc 149-es tollhegy.
A konverter belehelyezése nem egyszerű: ugyan a nyakba szépen belecsúszik, de a szekció és a tolltest a konverterrel együtt már alig ér össze, csak a menet elejét kapja el. Olyan, mintha a konverter hosszabb lenne a tolltestnél…
Próbálom óvatosan, lassan összetekerni a két elemet, nehogy eltörjön, a harmadik próbálkozásra (némi erő kifejtésével) végre sikerrel járok, de érzem a tollban a feszültséget. Szeretném megérteni, mi lehet a hiba. Úgy látom, mintha a tolltest aljában egy aprócska rugó lenne elrejtve, ami hozzáfeszül a konverterhez. Nem igazán értem ennek a szerepét. A toll két részét végül összecsavarom, de nem vagyok elragadtatva attól, hogy erőltetnem kellett. Bosszantó hiba, ami könnyen kiderülhetett volna a töltőtoll egyszerű tesztelése során – erre egészen biztosan érdemes több időt szentelni a jövőben.
A teszthez használt, klasszikus Pelikan 4001-es tintát végül gond nélkül felszívja a Cyklon. Ez egy mindennapokban jól bevált tinta, szerintem ár-érték arányban verhetetlen. Hátránya, hogy mindössze 4-5 színben kapható. Óvatosan visszacsavarom újra a tolltestet, szerencsére most nem jelentkezik a konverter akadása, de még mindig azt érzem, hogy szorul a tolltestben.
Kíváncsi vagyok a Pendors Cyklon írásképére. Ahogyan kézbe veszem a tollat, az orrom megtelik az ebonit jellegzetes szagával és meghúzom az első vonalat….
A Pendors Cyklon töltőtoll írástesztje
Nincs mit szépíteni, a toll gyakorlatilag ontja magából a tintát. Írásképe kifejezetten vastag, a tinta a papírt érintve azonnal telítődik. Húzok még pár vonalat, majd inkább egy négyzetet rajzolok és besatírozom pár vonallal. Folytatom holnap, ma nem jártam vele szerencsével.
…Másnap…
a szépséges tolltartóból örömmel és kíváncsian veszem ki a Cyklon-t. Ma van a napja, hogy „betörjem”. sajnos az írásképe nem változott: változatlanul rengeteg tinta kerül a papírra. Bármennyire is szeretnék ezzel a töltőtollal folyóírással írni, most sem sikerül. Megdöbbentő, mennyire pazarolja ez a toll a tintát, szinte áztatja a papírt, olyan szinte, mint egy ecsetfilc. Hirtelen jött ötlettől vezérelve szétcsavarom a tolltestet, hátha igazítani tudok a konverteren, de az ujjaimon kövér tintacseppek jelennek meg.
A tollszemet lefordítva a toll megmagyarázhatatlanul csöpögni kezd, jut a kezemre és az asztalomon található klaviatúrára is. Próbálom kideríteni, mi lehet a hiba oka, de kell legalább fél óra, amíg rájövök: a konverter felszívókarja tekeredik a tolltest és a szekció ki -és összetekerésekor, ezért ontja magából a tintát! Minden bizonnyal a kis rugó lehet a ludas, amelyhez hozzáér a konverter mozgó alkatrésze! A töltőtoll így belülről ázik, kívülről csöpög. Pechem van ezzel a tollal.
Konklúzió
Az egyértelműen látszik, hogy a Pendors Cyklon töltőtoll nem nekem van teremtve. Az első pillanattól kezdve idegenkedtem tőle, egyszerűen nem jön be a formavilága, a súlya. Ez természetesen egy szubjektív megítélés, biztosan vannak olyanok, akik számára pont ez a töltőtoll méret és súly az ideális.
A tesztelés elején megtapasztalt hiba elvette a kedvem, hogy tovább kísérletezzek. Ugyanakkor tény, hogy ez a hiba szinte kizárólag a házon belüli tesztelés elmaradásával hozható összefüggésbe. Bosszantó, hogy egy egyszerű, vizes teszttel kiderült volna, hogy a konverter a toll összecsavarásakor életre kel és szabadon önti magából a folyadékot. Ez a hiba biztos vagyok benne, hogy az indokolatlan rugó eltávolításával (esetleg egy kisebb méretű konverterrel) elkerülhető.
Ez a toll így sokkal inkább egy prototípus szerintem, amely rendelkezik ugyan szerethető részletekkel (ilyen a csíptető, vagy a kifejezetten minőségi anyaghasználat) de semmiképpen sem nevezném egy kiforrott modellnek.
Rendkívül nagy értéknek tartom, hogy hosszú évtizedek után újra vannak saját töltőtollkészítőink. Olyan elhivatott, lelkes szakemberek, mint Sándor, akik szívvel-lélekkel dolgoznak az álmaik megvalósításán. Van azonban olyan, hogy egy projekt zátonyra fut – és még csak nem is a termék hibájából. A problémát én nem az anyaghasználatban látom (a Pendors kifejezetten minőségi anyagokat használ), hanem abban, hogy ez a projekt sokkal inkább az anyaghasználatra fókuszál, amit nem előz meg gondos tervezés és ami ennél is sokkal fontosabb: rendszeres tesztelés.
Fontos tudni, hogy a Pendors az egyes modellek elkészítésekor úgynevezett készletes tollat használ (magyarán a tolltest alapja adott) és ez kap különleges anyagokból különféle borításokat. Biztos vagyok benne, hogy ha a tervezés minden fázisa házon belül megvalósulhat, sokkal különlegesebb, minőségibb töltőtollak születnek majd ebben az ígéretes manufaktúrában. Az elhivatottság és a lelkesedés adott, de a gyártást megelőző és különösen az utána következő munkafázisokra sokkal nagyobb hangsúlyt érdemes fektetni a jövőben.
Utójáték
pár nappal később…
a töltőtoll visszaadásakor lehetőségem nyílt arra, hogy Sándort személyesen is megismerjem. A beszélgetés során természetesen említettem a töltőtollal kapcsolatos tapasztalataimat. A rugó említésekor Sándor a homlokára csapott és azonnal megfejtette a hiba okát. Kiderült, hogy a tesztelésre összeállított Cyklon tollteste eredetileg egy kerámiabetétes tollé volt, amelyben a rugónak valóban fontos funkciója van: a betétet rögzíti a golyóstollban. Sándor véletlenül összekeverte a két (rugós és rugó nélküli) tolltestet, így került az én Cyklon töltőtollamba egy eredetileg golyóstollhoz készített alkatrész. Ez megmagyarázza a konverter hibás működéséből fakadó kövér tintacseppeket és megmagyarázza azt is, miért volt olyan nehéz a két elemet (a tolltestet és a szekciót) összetekerni.
Ebben a hónapban egy másik töltőtollat is teszteltünk a Pendors kínálatából. Jeromos tesztjét itt olvashatod.
