Korabeli reklámokon elevenedik meg Kovács József töltőtollkészítő mester emléke
Kezdem a történetet a legelején
Nagyapám kifutófiúként kezdett Szénásy Béla híres papír és írószer kereskedésében a ’30-as évek elején. A háború előtti Budapesten a papírkereskedések kínálatában szinte az összes jelentős (többségében európai) írószermárka fellelhető volt: köztük a Montblanc, a Pelikan, Waterman, vagy, hogy a kisebbeket is említsük, a Melbi, az Osmia, a Soennecken vagy a Matador. Az amúgy is gazdag kínálatot tovább színesítették a tengerentúlról érkező írószerek, köztük például a különleges színvilágú Parker tollak.
A Szénásy papírkereskedés abban az időben Budapest legnagyobb papírkereskedésének számított: a papíráru mellett különféle írószereket, közöttük természetesen töltőtollakat is kínált (köztük a Szenabella nevű saját márkát is.)
Az írószerkereskedések többsége töltőtoll javítással is foglalkozott: jellemzően az ott forgalmazott márkák kisebb javítását végezték el helyben. Nagyapám ebben a közegben kezdett el dolgozni. Az írószerek iránti érdeklődése és elhivatottsága nagyon korán megmutatkozott: a ranglétrát végigjárva nem csak azt tanulta meg, mitől lesz jó kereskedő valaki, hanem kitanulta a töltőtoll javítás csínját-bínját is.
Nagyapám a harmincas évek második felében egy rövid ideig dolgozott Ecker Kálmán papírkereskedő üzletében is.
Ebből az időszakból maradt fenn az alábbi fotó.
A PatKoPen márka születése
Kovács József 1943-ban nyitotta meg saját, műhellyel is rendelkező üzletét az V. kerületben, az Aulich utcában. Mindig is érdekelte az innováció, ezért saját márkás írószerek tervezésébe és gyártásába fogott. Megszületett a PATKOPEN írószer márka. Az üzlet és a műhely tizenkét embert foglalkoztatott.
Ez az időszak volt a saját márkás írószerek reneszánsza. A többségében drága, többnyire a német piacról érkező töltőtollak mellett számos micro brand is megjelent. Fontos azt is megemlíteni, hogy nagyapám nem márka nélküli írószereket forgalmazott a PatKoPen márkanév alatt, hanem gyártóként saját maga készített írószereket, töltőtollakat.
Az V. kerületi üzletet a világháborút követően, 1948-ban államosították és nagyapámat szövetkezetbe kényszerítették.
Apáról fiúra
Kovács József 1956-ban nyitotta meg második boltját Óbudán. A vállalkozás sokkal szerényebb körülmények között indult: többnyire egymaga dolgozott a kereskedésben, majd fia (az édesapám) volt a segítségére. A kis óbudai kereskedés egészen 1976-ig működött a Korvin Ottó (ma: Szentlélek) téren.
Közben édesapám is elköteleződött a szakma iránt: 1962-ben kezdett dolgozni a szentendrei írószer gyárban, a PEVDI-ben, ahol konstruktőrként részt vett a PAX tollak gyártásában. Itt dolgozott tervezőként egészen a haláláig, 1989-ig.
1970-ben így születtem bele ebbe a tradicionális tollas családba. Nagyapám gyakran elővette a régi tollait és mesélt róluk. Engem meg persze lenyűgöztek a gyönyörű színek, formák, anyagok és persze a történetek. Aztán 1991-ben, amikor úgy látta, hogy elég érett vagyok és megszereztem a megfelelő műszaki hátteret is, megkérdezte tőlem: van e kedvem megtanulni a régi töltőtollak javítását? Erre nem tudtam mást mondani mint, hogy igen. Éveken át volt a tanítómesterem: megtanított mindent, amit tudni kell a tollakról, az anyagokról, a korabeli különleges szerszámokról, a márkákról – és az egész szakmáról.
Közben jártam a bolhapiacokra, különféle töltőtollakra vadászva. Alig vártam, hogy a megszerzett „kincseket” hazavigyem és megjavítsuk közösen. Így ment ez éveken keresztül és a mai napig is így megy – csak most már egyedül. Így lettem töltőtoll javító.
Beleszülettem egy apáról fiúra szálló családi tradícióba. Ez számomra egy természetes létforma, ami örömmel tölt el, hiszen kiteljesedhetek benne, ugyanakkor felelősséggel is jár. Egy szakma „utolsó mohikánja” vagyok – egy harmadik generációs tolljavító. Egy kifutófiúként induló tanítómester büszke unokája.
