Hamisíthatatlan olaszos életérzés – ismerd meg az Aurora töltőtollak varázslatos világát!
Olaszországi utazásaim során nem csupán a nyaralás, a tengerpart varázsa, az olasz konyha ínycsiklandó kínálata fogott meg, hanem az Itáliai félsziget világhírű építészeti, művészeti és ipari nevezetességei. Lehetőségeimhez képest minden évben igyekszem ellátogatni egy olasz városba, ahol még azelőtt nem jártam, hogy újabb emlékekkel, élményekkel (töltőtollakkal) gazdagítsam, színesítsem életem napjait.
Töltőtollgyűjteményem nem áll kifejezetten sok darabból, mert eléggé kritikus vagyok ezekkel az eszközökkel, ha saját használatúról van szó. Amelyik írószerbe nem leszek azonnal „szerelmes” és csak kompromisszumokkal tudom használni, már fel sem kelti a figyelmemet. Álmomban sem gondoltam volna, hogy firenzei utazásomat követően a Montblanc, Pelikan, Sheaffer, Eversharp, TWSBI, Waterman és Parker tollak után egy számomra Magyarországon kevésbé „felkapott” gyártó – az Aurora – töltőtollai lesznek a kedvenc íróeszközeim. Olyannyira nem, hogy a Pelikan M800-as tollamat is egy Aurora-ra cseréltem el és cseppet sem bántam meg.
Néhány gondolat a gyártóról
Az Aurora vállalatot Isaia Levi, egy gazdag textilkereskedő alapította 1919-ben Torinoban az I. világháború után Fabbrica Italiana Di Penne a Serbatoio néven. Levi nagyon sok kisebb manufaktúrát látott Torino Settimo Toronese ipari negyedében, melyeket látva pontosan meghatározta újonnan alapított cégének irányelveit a minőség és precízitás jegyeiben, annak érdekében, hogy élenjáró írószergyártóként jelen legyen az itáliai és nemzetközi piacokon.
Az első tollak gyártásánál elsősorban az amerikai és más európai töltőtoll modellek formavilága és töltőmechanizmusai figyelhetőek meg, mely trend az 1970-es évekig jellemezte az Aurora modelleket.
A most már több mint 100 éves múltra tekintő gyár legsikeresebb modelljei az Optima és a zászlóshajónak hivatalosan ki nem mondott „88” típusok. Mindkét változat piacra kerülése és elterjedése bő 70 évvel ezelőttre nyúlnak vissza.
Az Optima megjelenése a fellelhető dokumentumok alapján 1938-ra tehető. E modelleket celluloidból készítették, a tolltest félig átlátszó volt, ahogy a Parker Vacumatic is, annak érdekében, hogy a tinta mennyisége a tollban látható legyen. A toll hegye 14 karátos aranyból készült a gyár saját termékeként, ahogy az aranyozott klip és a kupak széles „görögmintás” szalagos díszítőelemei is. A gyártási időszak során a díszítőelemek, a klip és az anyaghasználat némileg módosult, például a széles szalagot vékonyabb csíkokra cserélték.
Aurora Optima 1940-ből
A típus gyártásának befejezése pontosan nem ismert, a második világégés és Torino 1945-ös bombázásai miatt, amikor az üzem csaknem teljes gyártósorai és archívumai is megsemmisültek. A háború után nagy erőfeszítések kellettek ahhoz, hogy ismét talpra tudjon állni a vállalat, gyakorlatilag a nulláról kellett újjáépíteni mindent.
A gyár vezetősége felkérte Marcello Nizzoli építészt, ipari és grafikus tervezőt, – többek között ő álmodta meg a Lexicon 80 Olivetti írógépet – hogy tervezze meg az Aurora háború utáni új töltőtoll típusát. Nizzoli fejében megfogalmazódott a kérdés: ha újítani szeretnénk, mindenképpen töltőtollat kell gyártani, hiszen nemrégiben mutatták be az első golyóstollat? Úgy tűnt, a golyóstoll még túl „fiatal” termék az íróeszközök világában, így maradtak a töltőtoll gyártásánál. A konstruktőrt az Európában nagyon népszerű és közkedvelt töltőtoll, a Parker 51-es modell inspirálta az új Aurora típus megtervezésére és megalkotására, amely 1947-ben jelent meg „Aurora 88” néven.
Aurora 88 K
A 88-ast nagyon precíz dugattyús töltőmechanizmussal látták el. A tolltest celluloidból készült átlátszó „rácsos” tintaablakkal. A kupak fémből készült, amely bizonyos változatoknál aranyozott volt, azonban készült ezüstből is. Az olasz piacon nagyon kedvelt íróeszköz lett, egyes információk szerint abban az időben a legmagasabb darabszámban eladott típus volt megbízhatósága miatt.
Az 1950-es évek végén az írószerek piacán egyre inkább kezdtek elterjedni a golyóstollak, melyek megjelenésükkel úgy tűnt, kiszorítják a töltőtollakat, vagy legalábbis háttérbe helyezik őket. A gyártóknak – nemcsak az Aurorának – el kellett gondolkodniuk azon, hogy miként tartsanak lépést a fejlődéssel, milyen új innovatív megoldásokkal lepjék meg ügyfélkörüket, vásárlóikat úgy, hogy ne veszítsék el őket.
1957-ben az Aurora piacra dobta a „Duo Cart”, amely nem volt más mint egy patronos töltőtoll. Ebbe a tollba két darab patront lehetett helyezni úgy, hogy az egyikből a tinta a toll hegye felé áramlott, a másik pedig megtámasztotta ezt a patront a tolltestben, hogy ne szivárogjon belőle a tinta.
Hamarosan ezt követte a „888” modell is, ami a „88” –as patronos változata lett.
Az 1960-as években elkezdődött a golyóstollak térhódítása világszerte, aminek eredményeképpen megtorpant a töltőtollak iránti kereslet még azáltal is, hogy egyre inkább elterjedtek a patronos, konverteres változatok melyek nagyban megkönnyítették a használatukat elsősorban a könnyű utántöltés miatt. A következő években az Aurora a Verona család irányítása alá került – mind a mai napig így van – és elkezdtek a töltőtollak mellett golyóstollakat is gyártani. Ez az új üzletág jelentősen elvonta az energiát a töltőtollakba fektetett munkától, hiszen nem is volt nagy tapasztalatuk benne.
Az utolsó töltőtoll, ami „történelmi” jelentőségű volt, az a Marco Zanusso építész által tervezett Aurora Hastil modell, melyet 1970-ben bocsátottak az üzletekbe.
Igyekeztek minden tudásukat latba vetni a toll megalkotásakor a kor elvárásainak megfelelően, azonban nem ért el olyan sikereket, mint a korábbi Optima és a „88”-as. A toll teste a kupakkal együtt egy vékony, szinte minimalista stílust tükröz mindenféle különleges díszítőelemek nélkül. Érdekes, hogy az Aurora Hastil ihlette a hasonló helyzetben lévő Montblanc mérnökeit is, akik válaszul 1973-ban piacra dobták a Montblanc Noblesse Slim Line termékcsaládot.
A „modern” Aurora töltőtollak
Annak érdekében, hogy a piacon tudjon maradni a gyár, több üzletágba is belekezdett: papírok, bőráruk és később karórák gyártásába is. Európa-szerte a töltőtollpiac gyakorlatilag egy „leszállófélben” lévő üzletággá kezdett átalakulni az informatikai eszközök és golyóstollak térnyerésének köszönhetően. Egyre kisebb lett az a vásárlói kör, akik ilyen tollakat használtak, hiszen rengeteg területen teret hódított és teljesen átálltak a golyóstollak, majd a digitális eszközök használatára az emberek.
Az 1990-es évek végén, a 2000-es évek elején az Aurora menedzsmentje úgy gondolta, előveszi a „fiók” mélyéről a korábban gyártott töltőtollak tervrajzait, leporolja őket és a szükséges újításokkal, módosításokkal, új modellekkel, limitált példányszámú sorozatokkal ismét elkezdi a töltőtollak gyártásának felpörgetését. A töltőtollak elkezdték reneszánszukat élni…
Megjelentek az újabbnál újabb modellek: az Ipsilon, a Talentum, az új Optima és a zászlóshajó, a „88”-as. Utóbbi kettő készül leggyakrabban többféle anyagból, limitált kiadásban is, melyek kizárólag 18 karátos aranyból készült heggyel kerülnek forgalomba.
Az Ipsilon az Aurora „barátibb” árkategóriájú tolla, melynek Deluxe változata 14 karátos arany heggyel is rendelhető. Az olasz piacon talán ez a legolcsóbb arany heggyel készült töltőtoll. Létezik belőlük golyóstoll és roller irón változat is.
A Talentum az Aurora felső kategóriás tollainak „belépő” szintű patronos/konverteres töltőrendszerű íróeszköze csavaros kupakkal és 14 karátos az Aurora által saját maga gyártott arany heggyel.
Az Optima és a „88”-as is dugattyús szívószerkezettel rendelkeznek, közel azonos, 1,2ml és 1,4ml tintakapacitással. A tolltesten egy véleményem szerint kiváló és funkcionális tintaablak található, ahol könnyedén ellenőrizhető a tinta jelenléte a tolltestben. A szekció rész kifejezetten hosszú, a tollhegy felőli részen az átmérője kiválóan megtámasztja az ujjakat. A tolltesten található menetes rész, amihez a kupakot tudjuk rögzíteni, igényesen megmunkált, egyáltalán nem zavarja, vagy nyomja az ujjakat írás közben.
Hamisíthatatlan olaszos életérzés
Érdekesség, bár nem újdonság, hogy hiába két különböző modellről beszélhetünk, mindkettő tollhegye azonos, egymással akár fel is cserélhetőek. Érdekességük a szériagyártású Aurora tollhegyeknek, hogy találkozhatunk akár két azonos „Medium” jelölésűvel, azokat kipróbálva pedig az egyik vékonyabban fog, amolyan „Fine” méretű. Nem hiteles információim szerint ez amolyan „olaszos lazaság”, ahogyan a hegy csiszolását végző mester kezei közül elhagyják a gyárat. Terveim között szerepel, hogy eljussak Torinoba és egy gyárlátogatás alkalmával megkérdezem, hogy mi ennek a valódi oka.
Akárhányszor kézbe veszem az Aurora tollaimat, valahogy mindig elfog a „dolce vita” érzése és nehezen állom meg, hogy letegyem. Aki még nem tapasztalta, hogy milyen kézbe venni és használni ezeket az impozáns tollakat és van hozzá kedve és lehetősége kipróbálni, érdemes megtenni.
