Hamis Montblanc töltőtollak nyomában (első rész)

Az antik töltőtollak gyűjtői különösen nagyra értékelik a háború előtt készült Montblanc töltőtollakat. Egy hiánytalan, ép állapotú Montblanc ritka kincs, különösen annak fényében, hogy a háború alatt az arany tollszemek Magyarországon (is) gyakran élelmiszer cserealapként szolgáltak.

A nagy múltú hamburgi cég termékkínálata a ’30-as évek elején már biztosan elérhető volt Budapesten. A többféle árkategória ellenére  a nagyobb írószer-kereskedések közül is csak kevesen tartottak nagyobb készletet a jellegzetes logóval ellátott töltőtollakból. Az ok egyszerű: a Montblanc termékek már a háború előtt is luxuscikknek számítottak.
Hazánkban különösen az olcsóbb árkategóriájú (economy) sorozat volt népszerű. Ezek a töltőtollak többféle méretben készültek. A hölgyek részére volt kisebb (332), míg az urak számára nagyobb méretű (333 1/2 és a 334 1/2) modell  a sorozatban. Később az economy sorozat kiegészült színes celluloid modellekkel is, ezek voltak a Montblanc első diáktollai.

A Montblanc 3XX sorozata gyártás során kisebb módosításokon esett át. A gyártás első évében a 333 1/2 modell recézett közgyűrűt kapott. A háború alatt az arany tollszemeket acélra cserélték (ezek is természetesen jelzettek voltak). A színes celluloid modellek sima, felirat nélküli közgyűrűt kaptak – ebben is eltértek a standard fekete modellektől, amelyeknél ez hiányzott a tolltestről.

A Montblanc 3XX sorozat jellemzően 14 karátos arany tollszemmel készült. A dugattyús szerkezetet működtető, recézett szerkezetgombot a toll végén található, letekerhető zárósapka rejtette a nagyobb modelleknél. A zárósapkán a Montblanc numerikus kódja szerepelt: a számjegyek a sorozatot, a szerkezetet és a hegy méretét jelölték. Az economy sorozat a drágább sorozatoktól a csíptető kialakítása mellett a logóhasználatban is különbözött: a sapkán található logó ezeknél a modelleknél csak fehér kontúrral szerepelt.

A fehér kontúros emblémával ellátott hamis töltőtollak kupakja fröccsöntött – ez az elem jellemzően csúnyán öregedett az évtizedek alatt, hólyagossá vált.

A kupak oldalán mind az eredeti, mind a hamis töltőtollakon megtalálható a MONTBLANC szó közé beékelt, hegyet ábrázoló embléma. A hamisítványokon a tipográfia eltér az eredetitől, ahogyan a hegy formája is. A magyar verzión az embléma inkább tűnik tűzhányónak, mint hegynek. Fontos különbség, hogy a hamisítványokon a MONT elem után nincs elválasztójel.

Az eredeti tollakat többféle (arany, illetve acél), de mindig jelzett tollszemmel szerelték. Nem csak a márkanév került a tollhegyre, hanem az aranyjelölés, illetve a fent említett numerikus kód szerint a tollszem mérete is. A magyar hamisítványokban olcsó amerikai, aranyozott fém tollszem található.

A hamis és az eredeti töltőtollaknál is egyaránt megtaláljuk a jelölést (333 1/2 vagy 334 1/2). Az eredeti zárókupak csavarmenetes vége finoman recézett – ezt többnyire lehagyták a magyar változatról. A számok formája és mérete is eltér. A magyar hamisítványokon az alsó sapka a gyártás elején még keménygumiból készült, később ez is fröccsöntött lett.

Az eredeti economy modelleken kettős, aranyozott réz díszgyűrű van – ez a hamisítványoknál eltérő lehet.

Az alsó sapka alá rejtett, tekerhető gomb az eredeti töltőtollakon bordázott, a vége lekerekített. A szerkezetgombon egy kis furat található, amelybe egy apró, kitolható tű van ágyazva (ennek a szerkezet javításakor volt szerepe). A hamisítványokon a gomb elnagyolt, bordázatlan, többnyire túlméretes, nincsen lekerekítve és a furatot sem tartalmazza.
Fontos különbség, hogy az eredeti  töltőtollakon van egy rész a tolltesten a menet és a tekerőgomb között, ez a hamisítványoknál hiányzik.

A Montblanc az egyes modellsorozatait a csíptető formájával is megkülönböztette egymástól. A 3XX sorozat is saját, jellegzetes, aranyozott sárgaréz csíptetővel rendelkezett, míg a hamis töltőtollak csíptetői acélból készültek és ellapított, durván barázdált véget kaptak.

A háború előtti Montblanc tollak ebonitból készült tintavezetője egy igazi mérnöki bravúr. Egyik jellemzője a két oldali, vízszintes irányú bemetszés. A magyar hamisítványokon többnyire ez is megtalálható, ugyanakkor a bemetszés gyakran elnagyolt, pontatlan a tintavezető két oldalán.

Az eredeti 3XX sorozat alapmodelljei fekete színben készültek, de néhány esztendeig különféle színű verziókat is gyártottak – ezeket a hamburgi cég  iskolatollnak szánta (ma keresett gyűjtői csemegék).

A színes verziók az alapmodelltől abban is eltértek, hogy szerkezetfrissítést kaptak. A tolltestre a szár és a zárókupak közé egy eltartógyűrű került. Ez a zárókupakkal megegyező színben készült és kicsavarható volt a tolltestből, ezáltal könnyebben javíthatóvá vált a szerkezetet. A hamis magyar Montblanc tollak természetesen ilyet nem tartalmaztak.

A hazai gyártású hamisítványok többféle színváltozatban elérhetőek voltak.

Színváltozatok:

Ennyi kiindulópont ismeretében kezdtem meg a nyomozást a Fortepan segítségével. A fotóarchívumban átnéztem a Király utcában készített, háború utáni időszakból fellelhető fényképeket.
A Király utca és az Erzsébet körűt sarkát bemutató képanyagon bukkantam rá egy töltőtollat ábrázoló, nagy méretű cégérre, amelyen a „Töltőtolljavító” szó szerepel.

Nagy valószínűség szerint itt készültek a töltőtoll hamisítványok, egy másik német töltőtoll márka, a Sonnecken másolataival együtt.

Az alábbi fotón a Nagykörút – Király (Majakovszkij) utca kereszteződése látható. A felvétel a Nagykörút Dohány utca – Oktogon (November 7. tér) közötti szakaszának átépítésekor készült 1960-ban. A töltőtolljavító cégér a bal oldalon található.

A Király utcai Montblanc hamisítványok mára komoly értéket képviselnek. Ritkán egy-egy modell felbukkan a magyar aukciós piactereken.

Hogy mennyire sikerültek jól ezek a másolatok? Legyen elég annyi, hogy számos külföldi adatbázisban megtalálhatóak ezek a töltőtollak – eredetiként, vagy prototípusként feltüntetve.  Kell-e ennél nagyobb elismerés?

Nem mindig egyértelmű, hogy egy toll eredeti, vagy hamis. A képet árnyalja, hogy egy szakszerűtlen javítás során gyakran kerültek nem autentikus alkatrészek az eredeti tollakba. Szakszerviz hiányában a leggyakrabban sérülő alkatrészeket (tollhegyet, szerkezetet, csíptetőt) gyakran azzal pótolták, ami éppen rendelkezésre állt.