A ’70-es és ’80-as években Németországban a Geha a Pelikan nagy versenytársa volt a töltőtoll piacon.
A Geha (Gebruder Hartmann Werke) nevű, irodaszerekkel foglalkozó kereskedelmi és szállító céget egy testvérpár: Heinrich és Conrad Hartmann alapította 1918-ban, Linden városában (a település akkor még nem volt Hannover része). A cégnevet 1919-ben Geha-ra rövidítették, amelyet védjegyként jegyeztek be. A kezdetben irodai kellékek (szénpapírok, írógépszalagok) kereskedelmével és szállításával foglalkozó cég gyors ütemben fejlődött és hamarosan az ország egyik legnagyobb iroda -és írószerszállító vállalatává nőtte ki magát.
Két dudás egy csárdában…
Az egyre nagyobb forgalmat és árbevételt generáló gyár Hannover Klein-Buchholz kerületébe költözött. A helyszínválasztás tudatos volt, ugyanis Klein-Buchholz egy másik író és -irodaszer márkának is otthont adott. A Pelikan 1906-ban költözött a faluba, ahol egy új iroda és gyártóközpontot hozott létre, amelyekből létrejött a Pelikanviertel („Pelikannegyed”).
1922-től a Geha már irodai kellékek előállításával is foglalkozott: különféle papírokat, stencileket, jegyzettömböket készítettek a hannoveri gyárban. Kilenc évvel később az alkalmazottak száma elérte a 250 főt. 1931-ben elkészült a cég első, saját gyártású sokszorosítógépe, a Rotary.
A Geha Werke hannoveri telephelyén 1936-ban jelentős átalakítások kezdődtek: jelentősen bővült a gyártóüzem, az épületbővítés részeként megépült a ma műemléki védettséggel bíró Geha-torony is. A cég alkalmazottjainak száma ebben az évben megközelítette a 400 főt. A második világháború kezdetéig folyamatosan növekedett a gyártókapacitás is: további két gyáregység épült a telephelyen. 1939-ben piacra dobták a Geha Duplex nevű, saját fejlesztésű „indigó papírt” (szénpapírt), amely az első nyomtatott hátoldalas szénpapír volt a piacon.
A növekedést a világháború akasztotta meg. A gyártás a háború alatt áttért a haditermelésre: lőszereket és repülőgép alkatrészeket készítettek a cég különböző üzemrészlegeiben.
A második világháború után
1945 után a Geha Werke épületkomplexumát, amely nem sínylette meg a háború viszontagságait, elkobozták és katonai kormányzati célokra használták. A gyártás 1949-ben újraindult és az elkövetkező 20 évben a gyár területén újabb bővítések történtek. 1970 körül 2500 alkalmazottal működött a hannoveri cég.
Az üzlet jól ment: a hatvanas évekre a cég az irodaszerek egyik vezető gyártójává vált, a cég még Milánóban és Brüsszelben is rendelkezett saját fiókkal. Termékpalettája idővel az irodaszerek teljes spektrumát lefedte: a hannoveri gyárkomplexumban gyártottak különféle papírokat, sokszorosítótintákat, írógépszalagokat, különféle írószereket, tintákat. A Hartmann testvérek egykori gyárában ezen kívül számos nyomdai, illetve fényképészeti termék is készült, továbbá irodatechnikai készülékek és eszközök széles spektrumát kínálta, az ofszet nyomdagéptől a fénymásoló gépeken át az írásvetítőkig.
A vállalat a ‘80-as évek végére egyre rosszabb pénzügyi helyzetbe került és végül a Pelikan tíz évvel később felvásárolta. A ’90-es években a Pelikan leállította a termelést a gyár területén, az épületek egy részét lebontották, vagy üzlethelyiséggé alakították át. A műemléki védettségi Geha-torony azonban megmenekült.
A Geha töltőtollak
A cég legismertebb és legsikeresebb termékei a töltőtollak voltak. 1950-ben lépett piacra gazdaságos diáktollak gyártásával (a Pelikan csak 9 évvel később adta ki a Pelikano sorozatot). A cég egyik újítása a Regent (majd 1957-től a Geha Schulfüller) modelleknél alkalmazott „Reserve Tank” (egy speciális tartaléktartály) volt – egy tintával töltött kis cső, amelyet ki lehetett nyitni, amikor a tollból kifogyott a tinta, így a toll használója egy kicsit több időt nyert az újratöltés előtt. A nyitás a tintaadagolón elhelyezett kis kar segítségével történt.
A „Reserve Tank” használatát az alábbi elmés írás plasztikusan szemlélteti:
Volt egy tollam régen (Pelikan vagy Geha?), ott ha a toll buzgamált, és az ujjammal legyomáltam a kicsi herget, az zsöngézett egy ferge zorgot, így felnyihorlott még fertályóra mangarázás. A piston aztán feltöltéskor hörgenálta a herget az eredeti huzmárba. Nagyon menő volt. Kár volt ez a poszt, eddig olyan jól elvoltam a feledés homályába veszett emlékeimmel, most elkezdtem vágyni egy ilyen után.”*
1957-ben a Geha logót eltávolították a kupakról. A tollak három árkategóriában készültek: az iskolai töltőtollakat egy klipgyűrűvel díszítették, a középkategóriás töltőtollakat kettővel, a prémium töltőtollakat pedig három gyűrűvel jelölték.
A különböző modelleket továbbra is háromjegyű numerikus kód azonosította. Az alsó kategóriás tollak aranyozott acélhegyet kaptak, míg a közép és felső kategóriás modelleket 14 illetve 18 karátos arany tollszemmel szerelték. A márka csúcskategóriája a 700-as sorozat volt, amely többféle modellszám alatt elérhető volt (700, 701, 705, 720, 724, 726, 728, 760, 768, 775, 790).
1962-ben a Geha egy reprezentatív, berakásos tollszemmel szerelt töltőtollat dobott piacra. A „Goldschwinge” („aranyszárny”) leginkább a Sheaffer PFM-modellcsaládhoz hasonlított.
A tintatartalék-mechanizmussal gyártott dugattyús tollak gyártását is folytatták a ’60-as években, de a cég egyre inkább a diáktollak gyártására koncentrált. A ’70-es években a hannoveri üzemben már a patronos diáktollak gyártása volt a legszámottevőbb. A cég Németországban a Pelikan nagy vetélytársa volt, évtizedekig a két hannoveri vállalat uralta az iskolai töltőtollpiacot.
Az iskolások számára készített tollak számos változatban (és persze divatos színekben) készültek, értékesítésüket brandingelt ajándékokkal -matricákkal, képregényekkel, órarendekkel- támogatták. Természetesen a töltőtollakon kívül egyéb írószerek: töltőceruzák, golyóstollak, filctollak is készültek a hannoveri üzemben.
Források:
Idézet: Szabó Attila Henrik
Köszönet a Tollak & Órák Facebook csoport tagjainak a cikk megírásához nyújtott segítségért!
Csaba további cikkeit itt olvashatod a Budapest Pen Show közösségi magazinban.
