Fajsúlyos antagonista pompa
Antagonizmusnak nemcsak a kibékíthetetlen ellentétet hívjuk, hanem azt a jelenséget is, amely szerint két anyag (ion, vegyület, hatóanyag, gyógyszer) együttes hatása összegeződés (additív hatás) helyett kisebb, mint azok külön érvényesülő hatásának számtani összege, azaz egymás hatását gyengítik.
Nézzük az összetevőket!
1939-ben a németországi Heidelbergben Peter Bock megalapította az egyéni vállalkozását, ma már a 3. generációs Bock vezeti az időközben Bock AG-ra átalakult céget, amely a világ egyik vezető precíziós toll alkatrész gyártó cége. Bock hegyekkel vannak számos vezető írószer márkák tollai szerelve.
A fiatal Pelle Billgren, Kay Embretsen műhelyében ismerkedik meg a damaszkuszi acél szépségével. Mikor a kilencvenes évek elején Pellét kinevezik Upplandban a Söderfors Powder vezérigazgatójává tervbe veszi, hogy a porkohászati damaszk acél tulajdonságait tovább javítva eljuttatja a felhasználókhoz ezt a csodás fémet. Lassú és következetes munkával régi mesterével együtt megalakítja a Damasteel-t Söderforsban és sikerre viszi a csúcstechnólógiás damaszkuszi acél gyártását, tovább erősítve ezzel a „svédacél” hírnevét.
Pethő Sándor egyéni vállalkozó hobbiból és szerelemből magyar kézműves tollkészítésbe kezdett, különleges és szentimentális anyagok felhasználásával, egyéni igények kielégítésére Pendors márkanév alatt.
Ezen történetek együttes hatása találkozott a majd két hétig nálam tesztre vendégeskedő Pendors Leveche Damasteel töltőtoll személyében.
Az első benyomások
A csomag megérkezéséről, kinyitásáról és az akkor ért benyomásokról szerencsére nem kell sokat írnom, hiszen erről unboxing videó készült. A csomagolás igényes, a doboza szép és elegáns, nem megúszós egyendoboz érzése volt. Részemről hiányoltam a szállítási sérülések ellen védő plusz külső papírdobozt.
A toll súlya valóban megdöbbentő, de használat közben nem volt zavaró, sőt a súlya volt az egyik tényező amely megadta a showt és tiszteletet parancsolt.
A damaszkuszi fémtest színe, tapintása, anyagának erezete hipnotikus állapotot tud előidézni.
Az első nap
Ritkán használok fekete tintát töltőtollban, de ehhez a Pendors Damaszkuszihoz úgy éreztem a legjobb választás a Pilot Iroshizuku Take-sumi lesz, amit a teszt alatt nem bántam meg, nagyon jó működött együtt a tinta és a toll.
A gondok a feltöltéssel kezdődtek. A toll szabvány nemzetközi, úgynevezett standard konverterrel került megküldésre. Ez ugye azt is jelenti, hogy a toll a legklasszikusabb patronnal is működik; én a konvertert vettem használatba. A feltöltéskor észleltem, hogy a szekcióba a konvertert alig lehet belenyomni, épphogy csak rajta van a tintacsatorna vezetőn. Hogy biztos legyen az illeszkedés, csavaró mozdulattal akartam ráerősíteni, amitől az egész fej kezdett kicsavarodni. Ezért visszacsavartam a fejet és ráraktam a konvertert úgy ahogy a kialakítás lehetővé tette, de így még mindig laza volt az érintkezés. Könnyeden megtöltöttem, hogy a használatba vehessem arra a két hétre.
A megtöltés után rögtön könnyedén futott, bár a saját súlya alatt nem kezdett írni, de kézben tartva kellő visszajelzéssel, egészségesen folyósan kezdett írni, akadás nélkül.
Másnap mikor kivettem a táskámból erős zörgő hangot hallottam, amiből rögtön tudtam, hogy a konverter vélhetően utazás közben lejött a fejről és a toll testében jár most külön utat, mint valamiféle törzsi hangszer.
Szétszedés után beigazolódott a gyanú, belül minden tintás volt és a konverter valóban nem volt a fejen. Mivel ez egy olyan hiba ami gyakorlatilag használhatatlanná teszi a tollat és még kellemetlen is, úgy döntöttem, hogy a szigorú de igazságos érdemjegyem az egyes lesz.
A pótvizsga
Nem leplezetten dühös voltam erre a hibára, mert arra vezethető vissza, hogy a tolltestben kialakított hely a konverternek (vagy a két patronnak) sokkal hosszabb, mint amire szükség van, ezért volt helye leesnie a tollon belül. Egy töltőtoll ahogy mondani szokták nem egy űrtechnika, de arra oda kell figyelni hogy a tolltestben kialakított hely ne legyen nagyobb, mert egyfelől ez a biztosítéka annak, hogy ne essen le a patron, vagy konverter, másfelől van egy olyan funkciója is, hogy amikor berakjuk és rácsavarjuk a fejet, akkor kilyukasztja a patront maga a fej rácsavarása.
Otthon tolómérővel lemértem, hogy mennyi az a plusz hely aminek nem kellene lennie. A 11 mm-es többletet egy rugalmas csővel töltöttem ki, ami a patron benyomáshoz nem jó, de arra, hogy biztosan fogja a konvertert tökéletesen megfelelő.
Ezzel a plusz extrával folytattam a tesztet. Ez a 11mm-es cső az elvesztett bizalmamat teljesen visszaadta a használat során.
A dolgos hétköznapok
Feljegyzések írására és aláírni remek partner volt, sőt kellően lenyűgözte az embereket akik találkoztak vele. A szűk szekció és a nagy súly miatt hosszútávon fárasztó vele az írás, de ma már az emberek nem tollal írják meg a Monte Christo grófját.
Mivel én gyorsan kanyarítom az aláírásomat ezért sok töltőtoll elbukik ezen a teszten, de a Pendors a Bock heggyel jól vette ezt az akadályt.
Jó pár nap használat után volt egy hosszabb időszak, amikor egy fotelben ülve próbáltam valami megoldhatatlan problémát megoldani (trailer: megoldottam), és akkor ott a fotelben quasi nyugilabda helyett a Pendors Damasteel töltőtollal „játszottam”. A tapintása megmagyarázhatatlan, érdes-sima, csúszós, de egyben kellően tapad, hideg-meleg; a svéd kohászok és Pethő Sándor az esztergapadnál mágikus tapintású anyagot csináltak.
Ezen merengésem közben ismertem fel azt a tulajdonságát is, hogy a kupak menete annyira könnyű, hogy először megpróbáltam eredménytelenül csak a kupak súlyával rátekerni, utána egy gyors mozdulattal rápörgetni; ez sikerült, mintha csapágyazott lett volna úgy pörgött magától a kupak. Ezen merengés közben vettem azt is észre, hogy a tolltest nem henger formájú hanem a vége felé kissé elkeskenyedik.
A Pendors Damasteel töltőtoll teste úgy van kialakítva, hogy a végére is rá lehet csavarni a kupakot, de akkor a tetemes súly és a magasra kerülő súlypont miatt nemcsak a toll, de szinte az egész asztal felborul tőle.
Van egy szokásom. Mikor elkezd a konverterből fogyni a tinta, akkor kinyomom a benne lévő levegőt a tollhegyen keresztül, hogy csak tinta maradjon a rendszerben. Mert tapasztalatom szerint a sok levegő miatt a melegben folyós lesz a toll vagy néha nem ír kellően biztonsággal. Pár nap használat után automatikusan nekiálltam a „légtelenítésnek”, vártam, hogy megjelenjen a hegyen a sikeres művelet jeleként egy kis tinta, de csak nem jött. Ekkor vettem észre, hogy a korábban említett hiba miatt – miszerint a konverter nem ül fel tökéletesen a tinta vezetőre – a konverter mellett folyt ki a tinta.
Összefoglaló
Sajnos a PENDORS Leveche Damasteel töltőtoll toll- vagy írófunkciója megbukott, de mint látszik ez a hiba kis javítással megoldható volt és a jövőben kis odafigyeléssel fel sem merül majd. Elsősorban mint mindennapos használati tárgyra tekintek egy tollra és olyan hiba ami miatt ez ellehetetlenül azt nem lehet elfogadni.
Ez a toll anyagával, méretével, súlyával és árával egy kellően exkluzív, lenyűgöző darab, az ehhez szükséges pompaelemeket jól hozza.
Egy kedves kollégám foglalta össze egy szóban tökéletesen a toll megjelenését: – Fajsúlyos.
Valóban fajsúlyos darab, amihez kell még egy kis odafigyelés és megbízható munkatárs is lesz. Nagyon szurkolok, hogy a jelenleg elemekből építkező Pendors megtalálja a módját, hogy ne ilyen keskeny szekcióval szerelje a tollait és akkor, minden elemében egységesen masszív megjelenésű hű társ lehet az életben ez a toll.
A toll készítéshez mint minden más vállalkozáshoz, sok tudás, kísérletezés, tapasztalat szükséges. Ez a Pendors Leveche Damasteel toll ennek az útnak egy stádiuma. Bevezetőben írtam az antagonizmus jelentését, ez a toll sajnos erre példa, csupa kiváló alkotórész, csupa remek munka és rajongás értéke nem adódott össze kellően, hanem kevesebb lett mint a részek külön-külön értéke.
Epilógus
Tulajdonképpen a teszt végén fájó szívvel búcsúztam a Levechétől, megszoktam már azt a magabiztosságot adó súlyt amivel a táskámat vagy a zsebemet húzta, mint egy Smith&Wesson .38 Special. Pethő Sándorral, a PENDORS alapítójával egy magánkórháznak is helyt adó Hillside Offices lobbijában találkoztam, hogy ha esetleg rosszul lesz a tapasztalatomtól, a sürgősségi orvosi ellátást megkaphassa.
A töltőtoll visszaadásakor elmondtam és meg is mutattam, hogy a tinta konvertert mennyire nem tudtam rátolni a tintavezetőre, és ez milyen nem várt kalandokat tartogatott számomra. Sándor testi adottságainak (és persze tollainak magasfokú ismeretének) köszönhetően egyetlen erős mozdulattal rátolta a konvertert a tintavezetőre, ami ezután úgy állt rajta, hogy vélhetőleg az Artemis 1 űrrakéta kilövését is kibírná. Én nem mertem ilyen erővel rányomni a használat során; ha megtettem volna, akkor lehet, hogy máshogy alakul a tollal együtt töltött időm.
A PENDORS Leveche Damasteel® DS95X™ ausztenites damaszkuszi mintázatú, acél testű töltőtoll Bock heggyel 270.000,- Ft.
Ebben a hónapban egy másik töltőtollat is teszteltünk a Pendors kínálatából. Csaba tesztjét itt olvashatod.
