Így zajlott az írószergyűjtők decemberi találkozója, avagy sok jó ember kis helyen is elfér…
Alig pár héttel a Hungary Pen Show után a Tollak & Órák Facebook csoportban egyik csoporttársunk felvetette egy újabb találkozó ötletét és rögtön szavazásra is bocsátotta a lehetséges időpontokat. Mivel kíváncsi voltam, hogy milyen egy gyűjtőtársakkal közös baráti összejövetel, úgy döntöttem, mindenképpen elmegyek a találkozóra.
Ahogy teltek-múltak a napok, arra lettem figyelmes, hogy igencsak lelkes tábora van a szerveződésnek. Magam is egyre izgatottabbá váltam, bár fogalmam sem volt arról, hogy mit fogunk csinálni, mivel fogjuk tölteni az időt.
Úgy döntöttem, megkeresnem a rendezvény szervezőjét, Annát, és megkérdezem tőle, hogyan készüljek, mit vigyek magammal? Kérdéseimre lazán csak annyit felelt: „Hozzál tollat, papírt és tintát, a többit majd úgyis meglátod! Óh, – gondoltam magamban – Anna az írószerkedvelők „szentháromságát” említette. Nem okozott problémát átgondolni mely írószereket vigyem magammal.
Karácsonyi tollsimogató
A találkozó előtti délutánon már oly mértékben izgatott voltam, hogy a napi rutinnak számító feladataimra és tevékenységeimre sem tudtam megfelelően koncentrálni. Csak arra gondoltam, hogy a következő napon milyen jó lesz találkozni azokkal, akik hasonló módon kedvelik, használják, gyűjtik e csodálatos eszközöket.
A karácsonyi tollsimogató napja vasárnap délelőttre esett, a helyszíne egy hangulatos kávézó volt Budapest XI. kerületében. A Kosztolányi Dezső térnél található kicsi, de annál hangulatosabb Kornél ideális helyszíne egy ilyen rendezvénynek.
A megbeszélt időpont előtt már bő negyed órája a környéken voltam, nem bírtam egy helyben várakozni az izgatottságtól, így elmentem sétálni. Nagyon lassan teltek a percek, óráknak tűntek, úgy éreztem magam, mint egy diák az iskolapadban, aki várja a kicsengetést a legunalmasabb tanórára való becsengetést követő egy percen belül. Elérkezett végre a várva várt pillanat, beléptem a kávézó hangulatos vendégterébe, ahol már gyülekeztek a csoporttársak.
Nem tapasztaltam azt az izgatottságot rajtuk, – vagy csak jól leplezték – amit én, hiszen többségük ismerte egymást. Jómagam a bemutatkozással kezdtem, persze szégyenszemre nem bírtam megjegyezni elsőre mindenkinek a nevét, hiszen az időegység alatt megtörtént bemutatkozások száma, valamint az izgatottság okozta „stressz” meghaladta agyi kapacitásom pillanatnyi befogadóképességét.
Töltőtollak minden mennyiségben
A kávézó kis helyisége pillanatok alatt megtelt a karácsonyi tollsimogató résztvevőivel. Miután elhelyezkedtünk a kis asztaloknál, a táskákból egyszerre csak előkerültek a tolltartók, tinták, papírok és elkezdtünk beszélgetni, egymás íróeszközeit megtekinteni, kipróbálni. Csodálatos volt megtapasztalni, hogy ez a közösség szinte ismeretlenül is mennyire tisztelettel, szeretettel beszél, viselkedik a másikkal. Felgyorsult, rohanó világunkban ezek nagyon fontos értékek.
Milyen tapasztalatokkal lettünk gazdagabbak? Megismerkedtünk olyan segítőkész és barátságos emberekkel, akik hozzájárultak ahhoz, hogy az általuk elhozott és számunkra tetszetős töltőtollakat kipróbálhattuk. Ez hatalmas dolog hazánkban, hiszen ha bemegyünk egy írószer-, vagy papírüzletbe, ezeket a tollakat a legtöbb esetben nem próbálhatjuk ki, sőt olyan tapasztalatom is volt, ahol meg sem foghattam mindaddig, amíg ki nem fizetem.
Ismerősök és kincsek
Ott volt Szabolcs, aki hozta magával a találkozóra a japán írószerkultúra egy szeletét és a mindenfélét rejtő kincsesdobozát, ami afféle retró szekciónak tűnt már a novemberi kiállításon is. Ez tartalmazta a tollkedvelők számára a „drogot”, ami nem egy szépen rendezett írószerpult volt, hanem egy rendezetlen igazi kincsesbánya telis-tele mindenféle használt íróeszközzel.
Számomra ez volt az egyik legjobb dolog a találkozón, hiszen vadászhattam számomra tetszetős tollakra. Igazi élmény volt, még most is a hatása alatt vagyok.
Ott volt Laci, akinek személyében egy nagyon barátságos, segítőkész embert ismerhettem meg, aki a magyar gyártású töltőtollakkal kápráztatott el és a hozzájuk tartozó történeteivel ismertetett meg. Volt nála egy kisebb gyűjtemény is, melyből szívesen cserélt velem töltőtollat.
Ennek különösen örültem, mert egy barterüzlet hasonlóképpen magában foglalja azokat a jó értelembe vett izgalmakat, mint a tollturkálóban „levadászott” tárgyak. Ebben az esetben nemcsak a megszerzett íróeszközök, hanem a Lacival folytatott beszélgetés is egy olyan hozzáadott értéket képvisel az egész folyamatban, ami tovább növeli a megszerzett tollak értékét.
Annától a puszta véletlen műveként sikerült szert tennem egy Aurora Marco Polo töltőtollra. Fülig ért a szám, amikor említette, neki erre már nincs szüksége.
Gondoltam magamban – nekem, akinek az Aurora márka a tollak „grálját” jelenti – ezt az 1980-as években gyártott szépséget nem hagyhatom veszni, így csakhamar megbeszéltem vele, hogy ez a töltőtoll a továbbiakban az én gyűjteményemet fogja ékesíteni.
Ott volt Attila, aki csodálatos Pilot és Namiki töltőtollait mutatta be a jelenlévőknek és szabadon ki is próbálhattuk őket. Mindig is csodáltam e neves japán márka írószereit, de azt tudom mondani, hogy élőben megtekintve, megérintve ezeket a tollakat, nem olyan, mint a webáruházak monitoron megtekinthető kínálata.
Találkozhattam Zolival, aki töltőtolljavító és mindennap használt töltőtollait (köztük egy háború előtti Pelikan-t és egy ’70-es években készült, különleges hegyű Montblanc-t) hozott magával. Zoli szakértő szemmel nézegette a csoporttársak írószereit és szívesen sztorizott az egyes töltőtoll márkákról.
Számos csoporttársunk részt vett még a karácsonyi tollsimogató helyszínén, többségük arcról ismerős volt az I. Hungary Pen Show-ról. Ha olvassák a cikkem, ezúton kérek elnézést, hogy nem említem őket név szerint – a következő találkozón ígérem megjegyzem mindenki nevét 🙂
Ahogy az lenni szokott, a jó társaságban csak úgy repült az idő. A kávé és a tea elfogyott, az asztalokról visszakerültek a táskákba a kincsek. Örülök, hogy közös hobbink ilyen remek embereket hozott össze – remélem nem kell várni sokat a következő találkozóra!
József további cikkeit a Budapest Pen Show közösségi magazinban itt olvashatod.
