Röviden a modern tintakészítésről, avagy miben különbözik a modern tintagyártás a középkori és hagyományos tinták előállításától?
A modern tintakészítés sok mértékben különbözik a középkori és a hagyományos tinták készítésétől, mert az anilin színezékek felfedezése nemcsak a textilipart forradalmasította, hanem a „tintaipart” is. Ebben a cikkben szeretném bemutatni, hogy mi is áll a tintakészítés mögött.
Hogyan is készül a tinta?
Egyszer olvastam egy tollas fórumon, hogy a tinta nem más, mint piszkos víz; és nagyon leegyszerűsítve mondhatjuk is, hogy ez igaz. Kezdjük azzal, hogy mitől lesz „piszkos” a víz. Az iparban kétfajta színezőanyagot különböztetünk meg. Az első a vízben oldódó színezékek (innentől kezdve csak „színezékek”) és a második a pigmentek. Szemfüles olvasóink gondolom már észre is vették, hogy a pigmentek előtt nem szerepel a vízben oldódó tulajdonság.
A színezékekre úgy gondoljunk, mint a cukorra. Ha eleget kavarjuk a cukrot egy pohár vízben akkor teljesen eltűnik, míg a pigmenteket vízben nem lehet feloldani – ahogyan például a homokot sem. Hiába kavarjuk reggeltől estig, az bizony nem fog feloldódni, és ha hagyjuk, akkor leülepszik a pohár aljára.
Ezért használjuk elsősorban a színezékeket tintakészítésre – ugyanakkor megvan a maga szerepe a pigmenteknek is.
A színezék
Egy tintának tehát a két legfontosabb alapanyaga a víz és a színezék. A színezékeknek többféle típusai és altípusai vannak, például az ételszínezékek is ide tartoznak. Rengeteg színezék alkalmas tintakészítésre, de korántsem az összesre igaz ez.
Az egyik fő tulajdonság, amit ki kell emelnünk, hogy ne legyen mérgező egy színezék. Komoly kutatások és szabályozások vannak ezen a téren, ezért az ipari színezékeket biztonsági adatlappal látják el a gyártók, ahol kitérnek a színezék fizikai tulajdonságaira, veszélyeire és adnak útmutatást a biztonságos kezelésükre is.
Miután meggyőződtünk, hogy a színezékünk nem számít veszélyes anyagnak, a másik kulcsfontosságú tulajdonság a vízben oldhatósági arány. Egy tipikus tintának a színezékkoncentrációja 25-50 gramm/liter. Ezért érdemes olyan színezéket keresni, ami legalább az alsó határt eléri. Ha ez nem sikerül akkor a tintánk vizenyős és halvány lesz.
Magánszemélyeknek igen nehéz hozzájutni vegyipari termékekhez (nem véletlenül, hisz a legtöbb ilyen termék veszélyes), de ha valaki megpróbálna magának tintát keverni, akkor érdemes az élelmiszerboltokban található ételszínezékeket kombinálni egy kis desztillált vízzel. Az ételszínezékek nem károsak a tollakra és az így készített home-made tinta akár egy hétig is elállhat gond nélkül (de azért javaslom, hogy tegyük be a hűtőbe).
A víz
Nos, akkor megvannak a színezékek, jöhet maga az oldószer – a víz. Itt is többfajta víz létezik és természetesen nem mindegy, hogy mit használunk. A csapvíz szóba se jöhet. Biológiailag nem tiszta, de még kémiailag se, hiszen tartalmaz ásványokat, adalékokat (pl. klórt).
A következő szint a demineralizált, ion-cserélt stb. vizek, amire talán merem azt mondani, hogy otthoni tinta hígításra már jók. Viszont tintakészítéshez csakis desztillált vizet szabad használni. Érdemes odafigyelni, amikor az ember desztillált vizet vásárol, mert sok bolt desztillált víznek hívja az ion-cserélt vizet is. Sőt láttam olyat is, hogy nagy betűkkel szerepel a csomagoláson a „Desztillált” szó és alatta, kevésbé kiemelten olvasható a „minőségű” kiegészítés – ezért érdemes elolvasni az üvegen található címkét. Azért szükséges a tiszta víz használata, mert így jelentősen csökken az esélye annak, hogy a tinta megromoljon.
Azt meg már gondolom mindenki sejti, hogy az eszközöket, edényeket fertőtleníteni kell minden egyes használat előtt és mosás után is. Ez nagy buli szokott lenni, amikor az embernek csak 1-2 kavaróedénye van, de kell 8 színt keverjen. A takarítás a tintakészítés folyamatának legunalmasabb és legidőigényesebb része, de kulcsfontosságú, hiszen a végfelhasználónak nem jó ha kis szőrös penész szigetecske fog úszkálni a tintájukon két hónap után.
A tartósítás
Talán ez a tintakészítés legtrükkösebb része. Fentebb említettem, hogy mindennek patyolattisztának kell lennie, de ez még önmagában nem elég. A gombaspórák és baktériumok mindenhol jelen vannak. Ezekből a tintakészítés során, már a levegőből bele kerül a vízbe valamennyi, aztán minden alkalommal, akárhányszor csak kinyitjuk az üveget. Ezek a gombaspórák és baktériumok aztán szaporodni kezdenek és megromlik a tintánk.
Ekkor fordulunk a tartósítószerekhez. A modern tartósítószerek hatékonyak és a tinták ennek köszönhetően akár évekig is elállhatnak. Viszont sajnos mint minden, ezek is csak az esetek 99.9%-ában működnek és mindig ott van egy apró kis esély, hogy a tintánk megromoljon. Bár ez manapság nagyon ritka azért elő tud fordulni. Az iparban a gyártók és a viszonteladók között általában két év a garancia a tintákra gyártástól számítva de mint azt sokan tapasztaljuk a tinták ritkán romlanak meg és ha meg is történik akkor a gyártó vagy az eladó ingyen kicseréli az üveget a végfelhasználónak.
A magánszemélyeknek elérhető tartósítószerek sajnos nem használhatóak a tintákhoz. Egyszerűen nem hatékonyak, mert a legtöbb házi készítésű kozmetikumokra lett tervezve vagy pedig ételtartósításra. Egy jó tanács azoknak, akiknek van olyan tintájuk, amit már nem gyártanak és beraktároztak belőle évekre: tegyétek be a hűtőbe az üvegeket. Nem véletlenül írja minden italon, hogy száraz, hűvös helyen tárolandó, napfénytől védve. Ez érvényes a tintákra is. Ugyanis a baktériumok és gombák szaporodásának feltétele, hogy megfelelő legyen a hőmérséklet, lehetőleg legyen fény és tápanyag. Ha az asztalon tartjuk a tintát és minden nap egy-két órát süti a nap, könnyen megtörténhet, hogy egyszer csak az élet szárba szökken, akár még úgy is, hogy erős és hatékony tartósítószert használ a gyártó.
Még egy tanácsot szeretnék ehhez a témához fűzni. Ha tintát hígítunk, akkor azon kívül, hogy desztillált vizet használunk, sose hígítsuk fel az egész üveget. Ahhoz, hogy a tartósító megfelelően működjön, egy bizonyos koncentráció szint meg kell, hogy legyen. Ha felhígul, akkor veszít a hatékonyságából, vagy egyenesen elveszti a hatását.
Az adalékok
Megvan a színezék és a tartósítás. Innentől már majdnem készen is vagyunk a tintával, de azért még bele kell „dobni” egy-két dolgot, hogy igazán jó tintát kapjunk.
Az egyik az a humektáns, avagy nedvesítőszer. Ez egy érdekes dolog, hiszen a víz maga ugye nedves, de további nedvesítőanyagot kell beletennünk, hogy mégis jó legyen a tinta. Ennek több szerepe is van. Lassítja a száradást, csökkenti a felületi feszültséget és még részben antimikrobiális hatása is van. Ha ezt kihagyjuk a tintából, akkor „száraznak” fogjuk érezni, nehezen fog írni a toll, nem lesz „olajozott” a tinta.
A tintakészítés során felületaktív anyagot is használhatunk, hogy tovább gyengítsük a tinta felületi feszültségét. Ez nem minden esetben szükséges, de van olyan keverék, amelyik igényli. Használhatunk pH stabilizátorokat, hogy közelebb vigyük a tintát a semleges pH érték felé. Ez se minden esetben szükséges, de léteznek olyan színezékek és tartósítószerek, amelyek rosszul reagálnak, ha az oldat túl savas, vagy bázikus.
Illatokat is adhatunk a tintákhoz. Ezek illőolajokból készülnek, amit először szolubizálni, oldhatóvá kell tenni, majd utána adalékként összekeverhetjük a tintával. A szolubizáló szerek általában egyúttal felületaktív szerek is, ezért óvatosan kell bánni az adagolással, máskülönben csepegni és pacázódni fog a tinta.
Csillám adalékokat is tehetünk a tintába, ha azt szeretnénk, hogy csillogjon a tintánk. A legtöbb csillám mica és/vagy fém porokból készül, ezért pigmenteknek számítanak. Ezek nem oldódnak vízben, ezért használat előtt és közben is rázni kell a tollat, az adagolásnál pedig oda kell figyelni, hogy ne kerüljön túl sok az oldatba, mert eldugaszolhatja a toll tintavezető csatornáit. Természetesen a szemcseméret is számít, nem ajánlott a 60 mikrontól nagyobb szemcséjű porokat használni.
A tintakészítés kapcsán a pigmentekről kell még szót ejtenünk. A tintakészítők ezeket azért adják hozzá az oldathoz, hogy vízálló tintát készítsenek. Nem ez az egyetlen módja, hogy ezt a tulajdonságot elérjék, de sok művészi célra szánt tinta pigmentet tartalmaz a vízhatlanság érdekében. Ugyanúgy, mint a csillámnál, itt is számít a szemcseméret és a szemcsék sűrűsége az oldatban. A másik ok, amiért hozzáadhatják a tintához, hogy különleges színkombinációkat hozzanak létre, amelyek pusztán csak színezékek használatával elérhetetlenek.
Tintakészítés szenvedéllyel
Remélhetőleg tanulságos volt a cikk és mindenki számára volt benne új információ.
Úgy gondolom, a tintakészítés nem csak tudomány, hanem művészet és szenvedély is, hiszen a színezékek kavarodásával meseszép, új színeket hozhat létre az alkotó. Amelyek aztán csodás művészi alkotások, levek, rajzok és történetek részeként élnek tovább.
