A töltőtollhasználat, vagy gyűjtés felé több irányból érkeznek a fanatikusok: ki a tollak iránti érdeklődés, ki a kalligráfia felől, de vannak olyanok is, akiket a papírok iránti érdeklődés sodor bele ebbe az élethosszig tartó szenvedélybe. Talán mindannyian egyetértünk abban, hogy a legjobb töltőtoll sem ér egy fabatkát sem egy jó tinta nélkül.

Képzeljük el: végre sikerül megszerezni a hőn áhított „grál” tollat, legyen az egy urushi, maki-e vagy éppen techno toll – majd mindannyian belerakjuk ugyanazt a kék színű patront, mint benzinkúton a 95-öst. Rögtön nem tűnik akkora élménynek…

Hála Istennek a tintákkal más a helyzet. Amióta elhagytuk a kőtáblát, a tinta velünk van, kis túlzással egyidős az írott civilizációval. A tinta készítés művészete összekapcsolódott az alkímia/kémia tudományával, hiszen a kezdetektől felmerült az az igény, hogy ne csak egyszínű tinta létezzen – Egyiptomban például a fekete szín mellett már piros tintát is használtak.

Egy négyezer éves mesterség által finomított terméket veszünk tehát kézbe, amikor megtöltünk egy tollat – és maga a tinta az elkészítési módon túl sokat nem is változott. (Akinek van kedve, nézzen utána hogyan és miből csináltak tintát – meglepő folymatokat írnak le. Sokat merengtem azon, hogy vajon ezeket hogyan kísérletezték ki?)

Anélkül, hogy jómagam bármit is értenék az elkészítésükhöz, használóként sikerült széles palettát vásárolnom a tollak mellé – hiszen a toll, tinta és papír egységében a változatosságot könnyen tudjuk azzal növelni, hogy egy nem túl drága tintát veszünk. Ugyanaz a toll teljesen más írásélményt ad egy másik tintával (viszont ajánlom mindenkinek vezetni, hogy milyen tollba milyen tintát töltött, mert egy idő után össze tud keveredni rendesen).

 

Japán tinták

A japánok eltanulták az európaiaktól a töltőtollkészítés mesterségét és (jó szokásuk szerint) a végtelenségig tökéletesítették azt – ugyanezen gyárak hála Istennek ezt megtették a tintákkal is. A japán tintáknak valahogy van egy-két rejtett szintje az európai vagy amerikai tintákkal szemben. Olyanok, mint egy haiku – egyszerűnek tűnnek, de ha időt szánunk rá, feltárulnak a rejtett üzenetek, amit a japán mesterek évtizedek alatt finomítottak.

 

Iroshizuku

A Pilot által készített, két méretben (50 és 15ml) kapható tinták abszolút prémium minőség. Igényes csomagolás, egységes, letisztult design és fantasztikus színek.

Az egyes tinták elnevezése is zseniális, személyes kedvencem (és első tintám) a tsuki-yo, ami holdfényt jelent: a tinta olyan, mint a sötét tenger felszínén megcsillanó holdfény…

24 színt forgalmaznak, mind egy japán természeti jelenségről, évszakról, stb elnevezve. Mindenkinek csak ajánlani tudom, nem fog csalódni. Selymes, kissé lassan száradó de nagyon mély színekkel dolgozó, de nem túl pigmentes, nem túl “darabos” tinta.

 

Sailor Manyo és Shikiori

A Sailor több vonalat gyárt: a számozott, egyszerűbb tintákat és a Manyo, valamint a Shikiori (“négy évszak”) különlegesebb vonalakat (ezeken kívül is van még pár, de azokat még nem teszteltem).

A számozott tinták közül is lehet jókat találni, de őszintén szólva az nekem már túl sok variáció, egymástól kevéssé eltérő, nem túl karakteres színekkel. Viszont a Shikiori kollekció szerintem zseniális, a tintáknak van egy különleges, visszafogott fénye, de nagyon modern, divatos színekkel is operál.

A Manyo vonal egy nagyon jó alapszínű palettát hoz, itt nincs a tintáknak különösebb fénye – sokkal tradícionálisabb, természetes színeket kapunk.

 

Teranishi Guitar

A Taccia tintákat is gyártó csoporthoz került a régi gyár, két tintát sikerült eddig vennem tőlük. Nem mindennapos tinták, nagyon komoly fényük van, az egész körítés fantasztikus.

 

Európa és Amerika

Pelikan

Nem lehet elmenni a Pelikan mellett tinta vonalon sem: az Edelstein koncepciót sokan magasztalják; mivel én egyszerre vettem őket az iroshizuku tintákkal, nekem nagyon nem jött be az állaguk, színük stb, de hát ízlések és pofonok.

Diamine

A 150 éves liverpooli cég az egyik legismertebb brand, rettentő sokféle tintával és különlegességgel. Véleményem szerint az alap színeiknél vannak sokkal jobbak a piacon, de érdemes náluk kipróbálni néhány különlegességet: az arany festékük vagy a “shimmering” vonal, mint pl. a Happy Holidays. Szuper tinták, de szerintem töltőtollba tilos tölteni, csak ecsettel vagy meríthető hegyű tollal ajánlom.

Organic Studio

Amerikai brand, a Goulet Pens oldalán jött szembe és tényleg székről leesős élmény: a tintának olyan fénye van, hogy a kék színt adott szögben teljesen pirosnak látni. Mindenki figyelmébe ajánlom, hogy ezek a tinták inkább különlegességek, soha nem tölteném egy drágább tollba, mert mindent össze fog fogni, a kitisztítás reménye nélkül…

A Nitrogen és Santiago’s Blue színeket vettem meg, egyiket sem bántam meg de nem mindennapos használatra valók. (Viszont  bemutatni a tinták sokoldalúságát a járatlanoknak remek, mindenkit lenyűgöznek.)

 

Jacques Herbin

Ha már történelem. A céget akkor alapították, amikor XIV Lajos 32 éves volt… Talán az egyik legmagasabb minőségű tinták gyártója (van egy olcsóbb vonala J.Herbin néven, nem összekeverendő) akiknek van néhány kultikus termékük. A 350 (!) éves évfordulóra kiadott Vert Atlantide mellett a lila színeik kultikusak.

Ha valaki szeretne mélyebbre merülni, akkor választhat illatos tintát is tőlük, jön mellé egy ugyanolyan illatú gyertya is egy szuper kis igényes dobozban.

 

Hölgyeknek

A Ferris Wheel Press egy 10 éves kanadai gyár, akik nagyon igényes, parfümszerű üvegben tálalják a tintáikat. Nekem nem lett a szerelmem, de ajánlom azoknak, akiknek egy friss, energikus design hozzá tud adni az élményhez.

 

A bakancslistán

Mindenképpen szeretném még kipróbálni a Dominant Industries tintáit – sok jót olvasni róluk és nagyon “étvágygerjesztő” a brand.

Egy másik célpont a TAG Kyoto, amely tradícionális japán technikával készíti a tintákat, kíváncsi vagyok, hogy ez pontosan papíron mit fog jelenteni. Egy másik japán gyártó a Kakimori, amit szintén szeretnék kipróbálni, ránézésre is fantasztikusak.

Rohrer&Klinger tinták közül is van egy pár, amit érdemes lenne kipróbálni, hála Istennek így marad a következő évtizedre is beszerezni való.

 

A magyar (és román) brand

Nem mehetünk el szó nélkül a Pennonia brand mellett. Minden elismerésem Bikfalvi Máté elhivatottságáért – egy ilyen piacon, 350 éves cégek mellett belefogni egy új brand felépítésébe, kézi gyártással, nem kis kihívást jelent…

Első találkozásom a Pennonia tintával sajnos nem volt túl pozitív: egy budapesti üzletben, rosszul megjelenítve találtam néhány üveg Pennonia tintát. Amikor az egyik üveget felvettem,  a tinta állaga zavaros és darabos volt. Ugyanakkor ez nyilván nem reprezentatív, úgyhogy rendeltem is tőle pár színt, méghozzá a weboldalon elérhető Ink Laboratory-ból:  olyan kísérleti színeket választottam (4AAI és a 6AAL) amelyek még nem kerültek be a standard gyártásba.  Őszintén szólva az üveg dizájn még elég amatőrnek tűnik, de bízzunk benne, hogy pár év múlva sikerül ezt is megoldani.

 

Kedvenc szín

A fentiekből talán kiderült, hogy számomra a legérdekesebb szín a kék-feketés szín, ami valami különlegesebbet hoz: szerintem aki több tintát vásárol, egy idő után rádöbben, hogy mindegyik brandnél a top választás ugyanaz az árnyalat lesz…

 

Hol érdemes vásárolni?

Sajnos Magyarországon csak a neten. Bizonyos termékeket csak USA-ból lehet behozni – vagy én nem találtam Európában forgalmazót akkor – mint például az Organic Studio. Elkerülendő a vám/áfa fizetést, EU-ból a Sakura Fountain Pen Gallery-t ajánlom, érdemes tőlük rendelni, így érkezik meg a csomag…

 

Hogyan érdemes a tintákat használni?

Sokat kell írni velük, nyilván. Ha a tintát is akarjuk élvezni, akkor érdemes egy M vagy B nib használata, hiszen akkor fogja a fényét átadni. Én sajnos borzasztóan rajzolok, ezért ezt az élményt nem tudom megtapasztalni, viszont lelkesen “pacsálok” velük: egy ecsettel mehet egy jó nagy paca a papírra (ha értelmes papír, mint pl a Tomoe River, akkor nem fog átázni), elhúzni, átmenetet festeni stb. Egy üveg tollat is merek ajánlani mindenkinek, nem nagy beruházás és a nagyon pigmentes tintákat lehet vele bátran használni, nem kell tartani a konverter, a tintavezető, vagy a tollszem eltömődésétől.

Szeretek egész lapokat összefesteni, egymás mellé tenni színeket, mert azokon jön ki igazán a tinta egyénisége. Az általános iskola óta velem lévő “ne pazarold a tintát” reflexet kell csak időnként legyőzni – de azt hiszem életem végéig nem fog sikerülni elhasználni a most meglévő tinták felét sem.

 

Érdemes “katalógust” is készíteni, remek visszalapozni, ha éppen nem jut eszünkbe, hogy milyen szín is az amit a kezünkben tartunk. Időigényes, de van benne élvezeti érték.

 

Zsolt további cikkeit a Budapest Pen Show közösségi magazinban itt olvashatod.