Idén október 28-30. között rendezték meg Japánban a Tokyo International Pen Show-t. Helyszíni tudósításunk következik!
Mondhatnám, hogy már hónapok óta készültem rá, de valójában a feleségem vette észre, hogy a Kuretake is képviselteti magát, így rákérdezett, hogy nem nézek-e ki a rendezvényre. Én meg a szokásos kapkodásban nem néztem meg, hogy online kellett volna jegyet venni, és egyébként is mind rég elkelt. Így aztán, amikor egyórányi metrózás után megérkeztem Hamamacucsóba, a Tokyo Portcity Takeshiba nevű „aprócska” irodaépületbe, elég gyorsan elég rossz kedvem lett… na de nem azért voltam én valaha újságíró, hogy holmi rendezvényről kicsukjanak. Abban maradtunk, hogy kapok 15 percet fényképezni, meg egy nagy, PRESS feliratú karszalagot… az eredményt pedig alább láthatjátok. Mélyinterjúkra sajnos nem jutott idő.
Hamamacucsó (Hamamatsucho) Tokiónak az üzleti/irodanegyede, sok-sok nagy épülettel:
nem kevés vonatsínnel:
és mindenféle alul- és felüljárókkal:
A környéken szerencsére azért akad néhány park is, különben tényleg tiszta betondzsungel lenne:
és hát maga a Tokyo Portcity Takeshiba sem számít alacsony épületnek:
Ennek a negyedik emeletén rendezték meg, ha jól értem, ezúttal ötödször, az eddigi legnagyobb méretben, a Tokyo International Pen Show-t.
Kis japán tollkiállítás-kisokos
Japánban régebben rengeteg kiállítás és ipari vásárt rendeztek. Én magam az ecset-tus-ecsetfilc-ecsettoll-stb. gyártó Kuretakét az ISOT (International Stationery & Office Products Fair) nevű rendezvényen ismertem meg, még 2009-ben. Úgy, hogy egyébként is mindenféle óriási IT-s vásárokra kellett járnom. A Tokyo Big Sight rendezvényközpont bölcs szervezői már akkor is úgy csinálták, hogy teljesen mindegy, hogy csak a keleti B és C csarnokában rendezett IT-biztonsági vásárra jöttél, a jegyed érvényes volt nemcsak a keleti csarnok többi részében egyidőben megrendezett felhőtárhely-vásárra, hanem a nyugati csarnokban rendezett bébitápszer-, írószer- és varrógépvásárára is. Kicsit nagy a hely, na, és akkor használjuk már ki.
Ez a kiállítás, amennyire sikerült utánajárnom, nem ilyen. Ez egy alulról jövő szerveződés, igazi tollrajongók által, nincs is nagyon régóta. 2018-ban volt az első: 52 gyártó, 60 asztalon, két nap összesen körülbelül 1600 látogatóval. Itt olvasható egy beszámoló róla. (Ha valaki nem ismerné a Crónicas Estilográficas blogot, nagyon ajánlom. Nagyon szép és érdekes tollak vannak rajta, főleg japán márkák). Óriási siker volt, és messze nemcsak a szokásos célréteg tagjai – középkorú férfiak – tekintették meg. Igaz, ennek a fő oka az volt, hogy azért ez nem egy teljesen „klasszikus” tollkiállítás (Értsd: nem szinte kizárólag töltőtollak és rengeteg vintage toll), hanem jó néhány egyéb írószer-, papír- és tolltartó árus is képviseltette magát. Viszont tényleg nagyon sikeres kiállítás volt. Egy évvel később pedig még sikeresebb lett: 2000 látogató, ebből vagy 200 külföldi, 71 kiállító, 86 asztalon. Aztán jött a COVID és alábbhagyott a növekedés, de 2021-ben már háromnapos lett a rendezvény.
Ne tessék félreérteni, ez a kiállítás nem a legnagyobb írószeres vásár Japánban. Az idén novemberben megrendezésre kerülő Bungujoshi-haku négy napon át tart és körülbelül 35 ezer látogatót vonz. Az ISOT is nagyobb rendezvény. És akkor van még a Kamihaku, vagy az Inkunuma nevű tintaparádé… Mondjuk ez az az ország, ahol megél egy bolt úgy, hogy semmi mást nem árulnak, csak tintákat.
A Tokyo International Pen Show 2022
Itt azért igyekeztek elsősorban a töltőtollakra és a kapcsolódó termékekre fókuszálni, úgyhogy töltőtollból volt is, nem kevés. Például helyi gyártók, akik fából esztergálnak mindenféle szép tollakat:
Olyanok, akik eredetileg ezüstműves ékszerészek, de úgy tíz éve kedvet kaptak töltőtollak készítéséhez:
Fiatal fémművesek, tele modern ötletekkel:
És természetesen vannak irgalmatlanul drága kézműves tollak is (Igen, darabonként 450 ezer yen, ami közel 1,3 millió forint):
A „nagy” japán töltőtollgyártók közül egyedül a Sailor képviseltette magát, az is csak egy szerény standdal, és nem is a legdrágább tollaikkal:
A Pilot és a Platinum egyáltalán nem jelent meg. A külföldiek is inkább csak boltokon keresztül jöttek, bár láttam kimondottan Kaweco és TWSBI zászlót.
Volt sok kereskedő/bolt is, tollakkal:
és tintákkal, jó sokan:
A Kuretake a keverhető tintáinak (ink cafe) új változatait mutatta be:
Akadt, aki kimondottan a mártogatós tollakra szakosodott:
Volt sok papírholmit, noteszeket, füzeteket, egyedi papírokat áruló cég:
És akadt bőrárus is, nagyon szép tolltartókkal:
Nem sokan, de jöttek külföldről is, például Amerikából a The Pen Family:
És a végére hagytam egy csemegét. Nagahara Jukio 20 évig dolgozott egy nagy japán írószergyártó cég töltőtollgyárában, és 2020 februárjában vágott bele magánvállalkozásába, a The Nib Shaper-be. Természetesen javít is tollakat, de az igazi érdekesség, hogy egyedi tollhegyeket csiszol balkezesek és a speciális hegyek iránt érdeklődők számára. Ezt most itt élőben is megtekinthettük:
Ennyi fért bele a rendelkezésemre álló negyed (na jó, inkább háromnegyed) órába. A következő Pen Show, mint említettem, a négy napon át tartó Bungujoshi-haku lesz a hónap végén. Erre már nem felejtek el jegyet venni és több időm lesz nézelődni. Kíváncsiak vagytok arra is?
